KARÁCSONY

UTOLSÓ KARÁCSONY

2009.12.24. Toronto, Canada

~TESSA

Nézem, ahogy apu begyújt a kandallóba. A kis szikrák hirtelen nagy lángokban nyaldossák a fahasábokat. Az én feladatom a fa feldíszítése volt Tobyval együtt.

-TeeTee figyelj, oda különben sosem leszünk kész.-Toby egy újabb gömbért nyúlt és felrakta a karácsonyfa egy pontjára ahol még nem fénylett egy dísz sem. Az egész házat mézes kalács illat lengte be ezzel jelezve, hogy egy újabb adag süti emberke lett készen a sütőben.Apu kiszaladt a konyhába, míg mi folytattuk a gömbök és a többi dísz felakasztását a fenyőfára. Lassan már kiürült a doboz, amelyben a díszek voltak.

-Toby mindjárt kész vagyunk, ugye feltehetem majd én a csillagot.-rángattam meg Toby kötött pulóverét, amit még tavaly karácsony kor kapott a nagyitól.

-Persze hogy felteheted TeeTee.- még körbe tekerte a fa körül a fényeket mivel ahoz én nem voltam elég magas.-Nah gyere.-a kezembe kaptam a csillogó csúcsdíszt és hagytam, hogy Toby a nyakába ültessen, hogy elérhessem a fa legtetejét.Elhelyeztem a fa tetején a csúcsdíszt ezzel be fejezve a

karácsonyfa díszítését. Miután a lábaim földet értek meg csodáltam a remekművet.

-Vár mindjárt még szebb lesz.-Toby a konnektorhoz lépet és bedugta az izzósort. A fát elborította a sok kicsi kis izzó fénye, amelyek a gömbökről vissza verődve még jobban beragyogták a szobát. Olyan gyönyörű volt, hogy alig tudtam levenni róla a szemem.

-TeeTee gyere, díszítheted a mézeskalácsokat.-apa ki kukucskált a konyhából. Igen viccesen nézet ki anyu rózsaszín kötényében és a sárga sütőkesztyűben.

-Megyek apu.-lesimítottam a szép ruhámat, amit direkt karácsony miatt vettem fel. Egy nagyon szép darabvolt. Az egész vörös színben pompázót kis masnikkal a vállánál és aranyszínű gombokkal az elején. Feltűrtem az ujját nehogy összekenjem és lekaptam az egyik kötényt, ami az ajtó melletti akasztón lógott. A nyakamba akasztottam és megkértem Tobyt hogy kösse össze hátul. Felmásztam a székre és neki láttam a cukormázzal bevonni a kis mézeskalács figurákat. Már majdnem befejeztem amikkor Toby hangja szólalt meg a nappaliból.

-TeeTee gyere.-letettem az utolsó mézeskalács emberkét és a nappaliba rohantam. Ki néztem a hatalmas ablakon és megláttam, hogy nagy pelyhekben hull odakint a hó.

-Esik a hó.-kiáltottam és felkaptam a csizmám majd kirohantam a kinti hóesésbe. Kinyújtottam a kezem és néztem, ahogy a hópelyhek elolvadnak a tenyeremben.

-TeeTee azonnal gyere be egy kabátért.- apu dühösen nézet rám a bejárati ajtóból és kezében a zöld kabátomat szorongatta.

Odaszaladtam hozzá és felvettem. Toby is ki jött a hóesésbe a fejemre húzott egy kötött sapkát és a nyakamba kötött egy sálat. A vastag hó réteg fedte be már a földet ezért nekilátunk a hóember építésnek. Görgettük a fehér gömböket és még apa is besegített. Mire kész lett a hó emberünk addigra besötétedett és mindannyian kimelegedtünk a nagy munkában.

-Gyertek. Igyunk egy jó meleg forró csokit.-Apa betessékelt minket a házba majd mindannyian levettük a kabátjainkat és a csizmáinkat majd leültünk a kanapéra.

-Mikor jön már anya?-kérdeztem aput és utána bele ittam a forró csokiba. Toby a fotelban ült és lábát kinyújtotta a földön.

-Hamarosan.-válaszolta apa. Majd magához ölelt. Lehunytam a szemem és élveztem a szeretettet, ami körbe lengte az egész szobát.

***

A telefon csörgésére riadtam fel. A nappali kanapéján feküdtem és anyu kézzel varrott patchwork pléddel voltam be takarva. Ránéztem az órára és lassan 11-et ütött.

-Blake rezidencia.-szólt apu bele a telefonba. Láttam, ahogy hallgatja az a vonal túl felén lévő hangját és erősen ráncolja a szemöldökét. Majd hirtelen kicsusszant a kezéből a kagyló. Toby rohant be a csattanásra.

-Mi a baj apa.-a bátyám apu vállára tette a kezét, de ő nem felelt.

-Kérlek vidd fel Tessát a szobájába.- nyelt egy nagyot és a kagylóért nyúlt ami a földön hevert.

-Gyere TeeTee menyünk fel a szobába.- intett a fejével a lépcső felé.

-De miért mi a baj.- rángattam meg a pulóverét.

-Gyere-mondta majd kézen fogott és felvitt a szobámba.

-Feküdj le aludni holnap mindent megbeszélünk.- hajtotta fel a takarómat. Bemásztam a puha ágyikómba és kényelmesen elhelyezkedtem.

-Toby mikkor jön anya haza?-kérdeztem tőle.

-Aludj.-elsimított néhány hajtincset az arcomból majd egy puszit, nyomot a homlokomra.-Álmodj szépeket.-csukta be az ajtót maga mögött. Amint becsukódott az ajtó az ablakhoz rohantam ki néztem a hó esésbe majd letérdeltem a padlóra.

-Tudom hogy tudod hogy nem igen hiszek benned és tudom hogy ezért nem is igen kérhetnék tőled semmit de szükségem van a segítségedre vigyáz anyukámra akár hol is van nem kell más erre a karácsonyra csak ez.-ujjaimat erősebben szorítottam és szemeimet még erősebben be hunytam.-Ámén.-súgtam majd az ablak hideg üvegének döntöttem a fejem. Majd lehunytam a szemem és meg próbáltam álomba szenderülni a kényelmetlen helyzetem elemére.

Boldog karácsonyt kívánok nektek. Remélem sok-sok fincsi kaját ettetek a napok során és jól telnek az ünnepek. Remélem tetszett ez a kis szösszenet.

Raposa

9.fejezet

TITKOS KIS KUKKOLÓ 

~külső szemszög~

Az ódon kastélyt szürke köd vette körül amely soha nem szált fel onnan. Hiába a fényes nap a baljós árnyakat így sem  tudta leküzdeni. Akik közelébe merészkedtek nem jöttek többé vissza. Milyen titkot rejt a sötét völgy a kastéllyal a mélyén, amely olyan mintha csak egy elmúlt századból rakták volna oda a civilizációba.

Tirinna végig simít a vörös bársony ülő garnitúrán és várja az öltöztető lányát. Nem mintha nehezére esne felvenni-e a ruhát,elég egyet csettintenie és álmai ruhája már rajta is van, de ragaszkodott ehhez. Talán mert egy kicsit ő is vágyott a társaságra és a kinti pletykákra. Halk kopogás az ajtón és aztán az ajtó nyikorogva nyílt ki. Aina szőke feje tűnik fel az ajtó résben. Trinnában harag szikrája lobbant.

-Hol voltál te semmire kelő lány.-üvölti és már nyúlt fésű ért hogy a másik lányhoz vágja.

Aina meg sem rezzent a durva szavak hallatán csak belépet a szobába és előkészítette az úrnője aznapi ruháját. Tirinna ledobta magáról a selyemköntöst és meztelenül állt a szoba közepén. Sosem szégyellte a testét ráadásul csak Aina állt a szobában. Aina feladta a lányra az abroncsos alsó szoknyát majd meg húzta a fűzőket.

-Egy kicsit szorosabbra.-utasította a szolgáló lányt aki eleget is tett a parancsnak.

Karja kissé meg feszült ahogy szorosabbra húzta a fűzőt a lányon. Útóljára ráborítja a felső rész.A ruha szoknya fekete folyam ként folyt végig a lány körül, derekát erősen ölelte, mellkasán strasszokkal díszített csillogással ragyogott és karjait csipke fátyollal vonta körbe. A ruha elütött a lány ragyogó fehér és hibátlan bőrétől. Trinna leült a fésülködő asztalhoz és a nagy tükörbe nézett. Sötét barna haja az arca köré omlik egészen a hata közepéig. Aina mögé lépet és végig húzta a hajkefét a lány gyönyörű haján.

-Fel tüzem vagy hagyjam ki engedve.-Aina a fésű ért nyúlt de csak úrnője feje felett lebegtettet nem süllyesztette a dús sötét barna tincsekbe.

-Kiengedve.-mondja Tirina és a tükörképét bámulja.-Ivan már meg érkezett.-arca megrezzent ahogy a szolgáló lánya egy nagyobb gubancba akasztotta a fésűt.

-Még nem úrnőm de Blase úr itt van.-a lány még húz néhányt a hajkefével majd az asztalra teszi.

-Szólj neki hogy bejöhet aztán mehetsz.-Tirinna hangja rideg és parancsoló. Aina pukedlizett majd kilépett a nagy kétszárnyú ajtón. Tirina felsóhajtott és a nyakába akasztotta fekete opál köves nyakláncát. Ujjait végig húzta a sima kerek felületen. Újból kinyílt a szoba ajtó a szóba ajtó és egy fess férfi lépettbe rajta. Blase volt a neve. Hó fehér haja és jeges kék szemei földöntúli kinézetett kölcsönöztek. Markáns arc és magas test alkat.

-Tirina, gyönyörű vagy mint mindig.-hajolt meg udvariasan. Nem nem látta hogy a lány elmosolyodik de tudta milyen hatással van  rá ha bókol neki.

-Nem kell hogy bókolj.-fordúlt meg Tirina és a férfi szemeibe nézett aztán lassan közelebb lépett-Már anélkül is a tiéd vagyok.-ajkait a férfiéhoz nyomta és karjait a nyaka köré fonta. A férfi sem tiltakozott és karját a lány derekára helyezte.

-Jól ál ez a ruha de jobban szeretném ha nem lenne rajtad.-a férfi ujjai gyorsan dolgoztak hogy ki oldják a fűzött.

-Van egyszerűbb módja is.-a lány csettintett és a füzű lehullt róla felfedve a hó fehér bőrét.

-Mindig is szereted a trükköket.-Blase ajkait a a hófehér kulcsontjához érintette és apró harapásokkal egészen a lány füléig.Ujjait végig húzta a lány márvány színű bőrén.

-Neh játszadozunk térjünk a tárgyra.-az ágyra rántotta a férfit és róla is levarázsolta a felesleges ruhákat. Ujjait puha fehér hajkoronába túrta és ajkát a fiúéra nyomta. Bőr a bőrrel találkozott és a kettőjük szenvedélye alig akart csendesedni. Ujjaik felfedezték egymást pedig már régóta ismertek egymás minden egyes porcikáját. Minden egyes pontot ahol a férfi ujjai jártak azt ajkai követék édes sóhajokat kicsalva a lányból.

***
 Tirinna a fiú mellkasán pihentette a fejét. Hallgatta a Blais ütemes szív dobogását.

-Hogy állnak a tervek.-kérdezte a fiú.

-Már egy és mást tudok a nemezisemről.-ujjaival alaktalan mintákat rajzolt Blais mellkasára.

-Na és milyen?

-Gusztustalanul jó, kedves és még szép is.-a könyökére támaszkodót és úgy nézte a férfit.-Viszont nem rejti véka alá az érzelmeit túl könnyű ki ismerni és túl sok a gyenge pontja.-rövid szünetet tartott.-Nem is tudom elhinni hogy hogy lehet egyáltalán a rokonom az a nebáncsvirág.-fintor ült ki a lány arcára.

-Egy gyenge sarj akit ki kell iktatni a családból.-Blais meg fogta a lány kezét és össze kulcsolta a sajátjával.-Nem ő az első de ő lesz az utolsó.-csókot lehelt a lány ujjaira.

Kopogás szakította őket félbe.

-Gyere be.- kiáltotta Tirinna. Aina szőke feje tűnt fel az ajtó résben.

-Az öccse vissza tért a küldetésből. Kívánja őt látni.-kérdezte félénken a komorna lány.

-Mondja meg neki hogy egy perc és találkozunk a nagy teremben.-válaszolja. Aina becsukja súlyos ajtót magára hagyva a két fiatalt.

-Úgy gondolom most a hiányos részek is ki tisztulnak.-a lány köntösébe burkolózik.-Velem jössz.-a válla felet a fiúra nézett.

-Igen kedvesem.-egy csettintés és egy elegáns öltöny jelenik meg a fiún.-Indulhatunk.-a karját nyújtotta lánynak amit ő el is fogadott. Kiléptek a napfényes folyosóra. A folyosó csendes volt csak az éppen ott dolgozó szobalányok neszeztek ahogy a képekről törölgették a port. Csöndben sétáltak el tágas nagy terembe. A termet bevilágította a reggeli napsütés. A nap fény különböző mintákat vetett a földre és a fehér falakra ahogy meg tört a színes ólom üveg ablakon. A terem hátsó fala teljes felületét polcok foglalták el rajta könyvek üvegcsék minden féle színben. Elölte egy asztal és a mögötte egy nagy trón szerű szék. Tirinna végig lépked a székig és helyet foglalt benne Blais mellé lépet amikkor a fekete holló berepült az ablakon. Hangos károgás és szárny csapdosás törte meg a terem csendjét.

-Xavier hát vissza tértél.-a holló károgót mintha csak valamit mondani akart volna.-O hát persze nem tudsz beszélni.-Tirinna csettintett. A hollót fekete köd vette körül és egyre nagyobb lett. A ködből fekete pulóverbe bujtatót karok és fekete farmerbe bújtatót lábak tűntek elő.

-Oh de jó végre embernek lenni.-a férfi a vállát ropogtatta ki ami be gémberedett a holló testben. Xavier magas és jó képű férfi volt. Hullámos fekete haj és sötét szem igazán titokzatos külsőt kölcsönzőt neki.-Tudjátok milyen rossz abba a pici testbe bezárva lenni.-karját a feje fölé nyújtotta.

-Milyen az én unoka húgom.-vonta fel a szemöldökét Tirina. Xavier összevonta a szemöldökét és egy kicsit a gondolataiba mélyedt.

-Igazán naiv és a velejéig jó.- Xavier az asztalra ült.-A barátaiért valószínűleg bármit meg tenne és már három fiú is koslat utána.-elpöcköl egy kis szösz a nadrágjáról majd Tirina felé fordul.

-Kik?-kérdezte a lány.

-Nick Adams, egy kis boszorkánymester, Evan Gage egy árva gyerek, viszont aki a legjobban liheg utána az Daniel Dixon aki egy vérfarkas.-Tirina bólintót.


-Át adtad az üzenetem.-ujjait az ölébe fektette és felnézet a fiúra aki az asztalon ült.

-Persze és meg kell mondjam elég ijedt arcot vágót de azonnal a levél után nyúlt.-Xavier elismerően bólintót.

-Szóval bátor a kicsike.-Tirinna a polchoz sétált és leemelt róla egy üres üvegcsét.

-Vagy csak vakmerő és meggondolatlan.-kontrázott Blais.

-Hozd ide a kutyust Xavier.-utasította Tirinna a fiút. Xavier fejet hajtott majd távozót az ajtón. A lány intet a kezével mire egy hatalmas tükör jelent meg előtte.-Mutasd Teressa Blaket.-súgta a tükörnek. A sík felszín hirtelen hullámzásba kezdet. Tirinna képe eltűnt a fényes felületről és a helyét egy zsúfolt kávéházi kép váltotta fel. Az asztalnál három fiatal ült egy fiú és két lány. A srácnak szőke haja volt és a két lánynak pedig barna haja. Hirtelen lánc csörgés volta magára a figyelmet. Xavier egy köszös ruha és hajkupacot vonszolt maga után a láncon.

-Melyikük Teressa?-kérdezte Tirina mitsem vetve a láncon vonszol embere.

-A magas barna.-válaszolta Xavier és egy erőset rántott a láncon. A végén lévő ember térdre hullót. Blais Tirinna mellé sétált kezét a lány vállára csúsztatta.

-Unalmas.-szólt Blais. Tirinna a képet bámulta erősen hát ha észre vesz valami szokatlant, de semmi. Újabb intés a tükör és rajta Teressa képe a ködbe veszett.

-Yvett,Yvett, Yvett.-Tirinna a lányhoz sétált. Viszont a lány nem mozdult csak lógatta a fejét és térdel a hideg kőpadlón.

-Hozzád szóltak.-Xavier belemarkol a koszos hajtömegbe és felrántja annál fogva a lány fejét. Arca csupa kosz kivéve ott ahol tisztára mosta az arcát a szeméből folyó könnyek. Ajkai felhasadtak és arcát sebek borították. Zöld szemei körül monokli éktelenkédet.

-Kapd be.-nyögi a fájdalomtól. Tirina csak nevet.

-Igazán bájos vagy.-mondta Tirinna és lekevert neki egy pofon. Keze erősen csattan a védtelen lány arcán.-Csak sosem tudtad be fogni a nagy szádat.-Tirinna csak néz a láncra vert lányt aki éppen vért köp a padlóra.

-Úgy is meg fog téged ölni.-kezével letörli a szája szeléről a vért.-Ő erősebb nálad nem győzhetsz.-a lány nevet ami Tirinnát éktelen haragra gerjeszti. Hogy merészel ez a mihaszna eb nevetni rajta. Rajta aki az egyik leghatalmasabb fekete mágus. Tirina elkapja a lány torkát és egészen addig emeli fel amíg a lány lába nem kalimpál a levegőben.

-Te kis szuka nem beszélhetsz így velem csak egy szánalmas kis porszem vagy ebben a világban én pedig a világot tartom a kezembe te semmit nem jelentesz a halálodat senki nem veszi észre. Még a szánalmamra sem vagy méltó.-a lány próbált szabadulni a halálos szorításból de hiába az túl erősen tartotta öt.

-Dögölj meg.-nyögte Yvett. Tirina egy varázslatot kezdet el mondani:

-Élet és halál a kezemben összpontosul.

 Lelked fonalát elvághatom,

 az életedet mostantól én uralom.

 Lelkedet nekem adod,

 ellenkezésed hiába való.-

Tirina befejezte a kántálást amikkor a lány szájából ki kígyózót a lelke gondosan bezárta a kezében lévő üvegcsébe. A lány csak állt és nem mozdult.

- Öld meg magad- szólt Tirinna. Lány azonnal mozdult, ujjain karmok nőttek és kezét a mellkasába mélyesztette. Semmi nyikkanás vagy sikoly. El terül a padlón és nem mozdul többet.-Xavier ha lehet takaríts, nagy a mocsok.-Tirina távozót a nagy ajtón és Blais is követte öt. Magára hagyva Xaviert és a halott Yvett.

A következő rész tartalmából:

Fellapoztam a naplót. Anyám kéz írásával van tele minden egyes lap. Az oldalak tetején napok évek hónapok állnak. Találomra bele lapozok a naplóba.
"~1999 Szeptember 11
Nem akartam öt, nem akartam. Viszont amikor előszór a karomban tartatom a pici testét és bele néztem a pici zöld szemeibe. Tudtam tévedtem mindig is akartam, mindig is akartam a lányomat csak eddig a pillanatig hazudtam magamnak.Mert amikor csak ránéztem nem a milliónyi dolgot láttam ami majd egy idő után majd a vállát fogja nyomni, csak öt láttam,a lányomat. Teressa Mary Blake a legcsodálatosabb legszebb teremtmény a világon."

Sziasztok jó sokáig nem volt rész de most itt a következő remélem élveztétek.

Raposa

BÚÉK

BÚÉK

Boldog új évet minden kedves olvasómnak. Jövő évben meg próbálok sokkal aktívabb lenni és még több és jobb fejezeteket hozni. Remélem várátok
Köszönöm ezt az évet nektek.

Közel 3300-an nézték meg a blogot.
6 rendszeres olvasója van.
43 komment
és 8+1 részes a sztorim

Köszönök mindet és puszi meg ölelés: Raposa

Meglepi

***KÜLÖNKIADÁS***

(1995 Január 4. Anglia,  Black Stone bentlakásos iskola)

Tamara az ablaknál áll és a hajnalodó ködös táját bámulja. Lassan már 9 hónapja hogy ott hagyta a férjét és az 5 éves fiát hogy ide jöjjön és elintézte az ügyet. Kezét a gömbölyű hasára simította és köröket leírva simogatta hogy meg nyugtassa a benne lakó gyermeket. Kopogtattak az ajtón.

-Szabad.-kiáltotta és az ajtó felé fordult. George lépet be az apró szobába.

-Áh George.-a nő hangja közömbös volt és tekintetét újra a kinti tájra függesztette.

-Ha így mondod Tamara a végén még meg sértődök.-a férfi helyet foglat a bársony kanapén és lábait kényelmesen el nyújtóztatja a fa padlón. A nő csak sóhajtott és nehézkesen le ült a férfival szembe.

-George ne dramatizálj.-csészéje után nyúl hogy meg igya teája maradékát. A férfi nézi őt de sem milyen érzelem nem tükröződik a barna szemeiben.

-Ne vág már ilyen fancsali képet tudtommal a te ötleted volt.-csattan rá a férfi és a szoba meg telik statikus elektromossággal és dühvel.

-Attól még hogy az én ötletem volt még meg csalásnak számít. Mit gondol erről az egészről Amelia, a feleséged.-a nő is dühös volt csak egy haj szál választotta el attól hogy a férfinak ugorjon mérgében.

-Tudja hogy ez nagyon fontos.-férfi hangja egy pillanatra meg csuklik minta ö maga is bánna amit meg tettek.

-Persze. Én is tudom hogy fontos de ez akkor sem enyhíti a bűntudatom.- hangja már lassan csak egy egér halk cincogására hasonlított.- Én szeretem Adam-et és a fiamat Tobiast.-az utolsó szónál elcsuklott a hangja és arcát a tenyerébe temette hogy elrejtse a férfi elől. George csak óvatosan közelített a nő felé ne hogy meg bántsa a közelségével.

-Tudom hogy nehéz.-George hangja halk és bizonytalan volt mintha ő maga sem lenne biztos hogy jót cselekedtek.

-Egy szörnyeteg vagyok.-Tamara hátrább húzódót nem akarta hogy megérintse őt a férfi.

-Nem vagy szörnyeteg csak most először a saját boldogságod helyezed a többiek elé.-George szavai egy kicsit keményen hangozhattak annak aki nem ismerte Tamarát már a kezdetektől fogva. De ő ismerte és tudta hogy a nőben felbecsülhetetlen mennyiségű szeretett és oda adás lakozik.

-Mi van ha  nemlány lesz?-vetett fel egy újabb problémát Tamara és könnyes arcát a férfi felé fordította. George nyelt egyet és csak aztán válaszolt.

-Lány lesz meg mondta az orákulum, hogy a következő gyermekednek lánynak kell lenni-e.George hadart és volt hogy néhány szót elharapott idegességében.

-Te is tudom hogy rafinált népség.-a nő hangjában kétségbeesés és felháborodás keveredett.

-Csak nyugodj meg! Nem tesz jót a stressz a te helyzetedben.-George hiába szánta óvó szavaknak sokkal inkább hangoztak szemre vetés ként.

-Meg nyugodhatsz! Jól gondját viselem a lányunknak.-vágott vissza Tamara csípősen. Viszont a "lányunk" szónál egy kicsit meg remegett a hangja. Nem tudhatta biztosra egy ultra hang nélkül de mivel a varázslatos kisugárzás tönkre vágja a gépeket így csak a csalafinta tündér asszony szavában bizakodhatott.

-Jól gondját fogom viselni.- mondta George és felállt a fotelból.

-Tudom de akkor is távol lesz az anyjától.-erősködött a nő. Tudta ha meg teszi ezt a lépést láthatja a lányát de nem hívhatja lányának mikép a lány se fogja öt anyának szólítani. A nő szíve bele sajdult ebbe a gondolatba. Azonnal az 5 éves szöszke mosolygós fia jutott az eszébe. Ahogy esténkét mesét olvas neki és puszit ad a sebeire. Mind ezt nem élheti át a lányával de tudta meg kell hoznia ezt az áldozatot ha normális életet akar a fiának és a férjének.

-Lát hatod öt.-válaszolja a férfi közömbös hangon.

-De az nem lesz ugyan olyan.- védekezett a nő mind hiába. A kérdés már eldőlt.

-Ezt a vitát már lezártuk.-a férfi kifelé bámult az ablakon és nem is nézett Tamarára.

-Tudom.-szűrte ezt az egy szót a fogai közül Tamara.-Viszont most szeretnék egyedül lenni.-mondta.

George nem vitatkozott egy utolsó pillantást vetett még a nőre majd kilépett az ajtón. Tamara dühösen fújt egyet majd a kanapé karfáján heverő pokróc után nyúlt és magára terítette.

-Ugye tudod hogy a mama szeret téged kincsem.-simított végig a kerek hasán. Válaszkép egy aprócska rúgást kapott amitől el mosolyodott. Csak némán ült és a hasát simogatta. Nem tudta hogy menyi idő telhetett el de a következő rúgás már cseppet sem volt gyengéd. Erős görcs rántotta össze a méhét.

-Baszus.-nyögte és érezte hogy elfolyik a magzat vize.-Viola.-sikította.

***

Tamara erősen markol a lepedőbe. Már vagy egy órája szenvedett  az erős görcsöktől amelyek a szülessél járnak. Egy újabb görcs és egy újabb hangos sikoly.

-Most már nyomhatsz.-szólt Viola hangja. A nő azonnal úgy cselekedett. Izzadt és fáradt volt, már lassan teljesen elkészült az erejével. George nemvolt vele csak az ajtó túl oldalán ácsorgott és onnan hallgatta a bent történteket.

-Már látom a fejét. Még egy nyomást.-szólt a hang a lepedők mögül. Tamara minden izmát meg feszítette az utolsó rohamra. A gyermek hangos sírással jelezte hogy a világra jött. A nő gyorsan elfordította fejét ne hogy meg lássa a gyermeket. Tudta ha csak egy pillantást is vetne rá azonnal elgyengülne és nem tudná véghez vinni a tettet.

-Kis fiú.-mondta Viola. Tamara nem hitt a fülének és egy pillanatra elgyengült. Fiú, visszhangzott a fejében.Most mi lesz. George lépett be az ajtón. Tamarára nézett akinek könnyek és izzadtság fénylett az arcán.

-Kis fiú.-ismételte újra a bába és az apja felé nyújtotta a kis csomagot.

-Az lehetetten.-nyögte hitetlenkedve és egyre jobban szuggerálta a pólyás kis dedet.

-Mi a gond George.- a bába hangja rémülté vált és óvón magához ölelte a békésen szundikáló kis fiút.

-Be csapott, hazudott.- a férfi dühöd lett és lerántotta az asztalról a vázát ami hangos robajjal tört darabokra a fa padlón. Halk kacaj és az orákulum képe jelent meg az ablak üvegben.

-Nem hazudtam.-a tündér meg libbentette hó fehér haját és sárga szemeit a férfira szegezte.-Csak nem jól tetted fel a kérdést.-cinkosul el mosolyodott.

-Te állnók kis liba.-szűrte a fogai közt George és közelebb lépet az ablakhoz.

-Jobb ha meg válogatod a szavaid. Nem hazudtam, a következő gyermeke lány lesz de nem tőled sőt semelyik másik férfitól sem.-sárga szemeit az ágyban kuporgó Tamarára fordította.-Csak attól lehet akit igazán szeret.-tette még hozzá majd eltűnt és maga után csak a sötét üveget hagyta. Tamara a tükör képére meredt. Haja nedvesen tapadt az arcához szemei vörösek voltak a sírástól. Most már tényleg egy szörnyeteg.

-Tamara kisasszony mi legyen a gyermekkel.-Viola hangja kétségbe esett volt.

-Mindig is vágytál egy gyermekre. Igaz?-kérdezte és torka elszorult a fájdalomtól. A könnyek a szemét marták.

-Igen de nem lehet.-Viola lágyan ringatta a gyermeket a karjára. Mindig is szíve vágy volt egy gyermek de mivel meddő volt soha nem lehet sajátja.

-Akkor most már van.-Tamara hangja rideg volt.

-De k-kisasszony.-dadogta.

-Most távoz.-Tamara hangja parancsolóan csengett a szoba csöndjében. A nő ki sietett és kebléhez ölelte az alvó csecsemőt.-Te is.-a férfi tudta hogy ne ki szólt de nem mozdult.

-Sajnálom.-a férfi közelebb akart lépni a nőhöz de végül mégsem tette.

-Te csak ne sajnálj semmit. Kettőn áll a vásár.-minden érzést elnyomott magában csak a haragot hagyta a felszínen sokkal inkább haragudott magára mint sem a férfira.-Viszont most tűnj el innen.-csattant rá. A férfi lémondóan bólintott majd ki lépett a szobából. Ahogy becsukódott az ajtó a nő hangos zokogásban tört ki. Haza akart menni.

(1999 Február 3. USA, Kalifornia, San Francisco,egy supermarket WC-je)

-Nem lehet ez lehetett.-hajtogatta magában Tamara és rá se mert néz ni a kis pálcikára.

Csak egyszer feküdt le úgy Adammel hogy nem védekezett. Mi lesz ha most terhes,A szívé tele volt kételyekkel és kettős érzéssékel. Egy rész boldog volt Adam már régóta nyaggatta őt hogy legyen még egy gyerekük,más felől agodot a jóslat miatt. Még 2 perc és mindenre fény derül. Tamara órája pityegve jelezte hogy itt az idő be hunyta a szemét és csak akkor nyitotta már  csak ki amikor meg már sikerült össze szednie a bátorságát. Pozitív. Jelezte a kis pálcika. Amely egy pillanat alatt a földön kötött mert ki esett a gazdája döbbent kezéből.

(1999. Szeptember 10. USA, Kalifornia, San Francisco St.Rosa klinika)

A vihar tombolt kin. Kint és Tamara szívében is aki kórházi ágyon feküdt. Négy éve ugyan így feküdt egy ágyon de akkor egyedül volt csak a bűntudat állt mellette. Most viszont férje Adam fogta a kezét és éppen a lányát készült meg szülni. Újabb görcs szalad végig a testén.

-Gyerünk Mrs. Blake csak még egy nyomás.-mondta a szülész nő.

-Gyerünk szerelmem.-Adam ki simított felesége homlokából egy hajtincset és a füle mögé tűrte.

A nő engedelmesen cselekedett és nyomott egy utolsót. Az új szülött hangos sírása töltötte be a szülő szobát.

-Kis lány.-szólt a szülés nő és miután minden mérést el végzet az anyának adta a rózsaszín pólyába csomagolt csöppséget. Tamara óvatosan fogta magához kislányát. Nem akarta szeretni vagy csak nem tudta. Viszont amikor meglátta a kerekded arcocskát és a kicsi gomb orrocskát a szíve azonnal el lágyult. Aztán a kislány kinyitotta zöld szemeit és csodálkozva anyára nézet.

-Hát szi a kicsikém.-Adam óvatosan végig húzta az ujját kis lány arcán.-Mi lesz a neve?-kérdezte.

-Teresa.-mosolyodott el Tamara.-Teressa Mary Blake.-a gyermek egy kis nevetés félét hallatot mint ha csak neki is tetszene ez a név. Az anyja puha csókolt lehelt a homlokára.

-Anyu mindig vigyázni fog rád kicsi Teressám.-a nő arcát könnyek csíkozták de nem a szomorúságtól hanem a végtelen örömtől a lány miat.

Huh most egy kis betekintést nyerhetünk Tamara életébe remélem tetszetek ezek a kis szösszenetek.

1.Ki lehet Teressa bátyja?
2.Mit gondoltok Tamaráról? Ti mit tetetek volna a helyében.

Ölel: Raposa

Szülinap

Halli hóhóhó! ( tudom nem volt vicces)

Huh ez a blogom is elérte az 1 évet! Milyen durva! :O
Nagyon köszönöm mindenkinek aki csak egyszer is rákattintott a blogomra szülinap alkalmával kaptok néhány képet és oldalt lehet szavazni hogy ki a kedvencetek. Komment be várom hogy eddig mi a véleményed a blogról és mi az amit szeretsz benne és mi az amit nem.( hideget és meleget is szívesen fogadok.) [ui. ma vagy holnap felteszek egy külön kiadást]

Tessa

Daniel

Angie

Aaron

Case

Gabe

Frida

Alex

Isa

Noah

Esther

Illetve mégy egy szereplő aki majd a későbbiekben kap fontos szerepet.


Tirina

Remélem tetszenek nektek a képek és várjátok már a következő részt. Addig is búcsúzom. 

Ölel: RAPOSA

8.fejezet

A HOLD RABSÁGÁBAN

~TESSA~

 Az este álmatlanul telt. Egész este forgolódtam és mikor végre sikerült el aludnom akkor hangos csörgés keltet ki a nehezen kicsikart álmomból. Álmosan a telefonomért kezdtem kotorászni az ágyam mellett lévő éjjeli szekrényen.

-Hallgattasd már el azt a vackot.-jött egy álmos kiáltás a szoba túl feléből.

-Azt próbálom.-mondom és ülő helyzetbe tornászom maga, hogy jobban el érhessem a hangosan csörgő tárgyat. A telefonom útra kélt az asztalon éppen a föld felé vette az irányt ezért gyorsan utána vetődtem. Elkaptam de helyette én értem földet. Esther mosolygós arca meredt rám a készülék képernyőjéről.

-Halo.-szólok bele a készülékbe.

-Hello álomszuszék.-Esther hangja vidám és friss. Egyáltalán nem olyan mintha most kelt volna.

Hirtelen kivágódik a szobánk ajtaja és Daniel lép be rajta. Szürke melegítő nadrág és egy fekete rövid ujjú pólót viselt. Haja kócos mint ha csak most kelt volna föl.

-Daniel bazd meg van saját szobád miért itt lebzselsz.-kiabálja Angie.-Be törsz ide amikor aludni szeretnék.-Daniel felé hajítja az egyik párnát de ő könnyedén kitért a repülő tárgy útjából.

-Én meg telefonálni.-tápászkodok fel a földről.

-Öhm mi történik ott, és ki az a Daniel, és miért van ott?-sorolja a kérdések egymás után.

-Angie reggeli feszkot csap, az idegesítő osztály társam aki nem tudja az illemet és fasz se tudja miért van itt.-válaszolom.

-UUUU. Nem gondoltam volna hogy ilyen mocskos szád van.-mosolyog kajánul rám.

-Kérlek ha szexeltek ne túl hangosan tegyétek.- Angie hangja fojtottan hangzik a párna alól.

Daniel fel vonja a szemöldökét mintha csak egy kérdést tett volna fel és az én válaszomat várná. Na azt lesheted szép fiú.

-Ne is álmodj róla.-össze húzom a szemöldököm és úgy nézem öt.

-Pedig szoktam.-vigyorog és az ágyamra veti magát. Ami egy hangosat nyekken a súlya alatt.

-Ha lehet ne törd el az ágyam.-mondom dühösen.

-Most komolyan mi folyik ott?-Na baszus meg is feledkeztem Estheröl. Le ültem az ágyra és arrébb löktem Daniel lábát hogy kényelmesen elférhessek. Viszont ö meg a combomra tette. A szememet forgattam mire ö csak egy mosollyal jutalmazott.

-Semmi.-mondom.-Már semmi.-az újaimat vizsgálom mintha csak a világ legérdekesebb dolga volna.

-Öhm. Ok csak azért hívtalak hogy nem-e megyünk el valahova.-motyogja.-Hiányzik a legjobb barátnőm.-bűntudat támad bennem amely keserű ízt hagyott a torkomban.

-Persze.-mondom boldogan.-Tömjük tele a fejünket valami egészségtelen vacakkal majd nyafogjunk hogy nem kellet ennyit zabálnunk mert nagy seggünk lesz tőle.-nevettem el magam amire ö is fel nevetett.- Háromkor?-kérdeztem.

-Jó lesz, de szerintem akkor már most elkezdek valamit keresni amit felvehetek.-mondja aztán leteszi a telefont.

-Szerintem ép hogy jó a segged.-kacsint rám amitől a majd nem elpirultam. Öhm Tessa mi ez a reakció! Hisz a segged stírölte és te meg csak el pirulsz.Menthetetlen vagy...

-Most mi lesz kérdeztem?- dőltem hátra az ágyon. Mivel Daniel hosszában elfoglalja szinte az egész ágyat így amikor keresztbe fekszem félig lelógok róla.

-Hogy hogy mi lesz?-feküdt mellém. Göndör haja minden felé meredezett az fetrengéstől. Rám emelte a tekintetett. Az ablakon besütő kény furcsa alakzatokat vetett az arcára mitől még inkább vonzóbb lett.

-Hát Estherrel?-mondom ki a választ ami inkább kérdésnek hangzik. Felvonja egyik szőke szemöldökét de nem válaszol. Viszont látszik az arcán hogy nagyban gondolkodik.

-Ne hogy meg fájduljon a fejed.-lököm oldalba hogy oldjam a kínos csendet.

Villám sebességgel meg mozdul mellettem. Fél könyökén támaszkodót és félig rajtam feküdt. Testünk össze simult és én éreztem minden egyes négyzet centimétert. Levegőt is elfelejtetem venni annyira meglepet az egész helyzet.

-Te most flörtölsz velem.-suttogja.

Arca csak pár centire van az enyémtől. Mogyoró barna szemei most arany színben ragyognak amelyek jelzik hogy a srác közel sem emberi lény. Meleg lehelete az ajkaimat érik és csak egy hajszál választ el minket attól hogy csókolózunk. Oh és hogy menyire szívesen megtettem volna. Viszont a másik felem meg üvöltött hogy vágjam pofán ezt a seggfejet. Mért van az hogy ez a srác annyira sok és ellentétes érzést kelt bennem. Talán ez lenne az elme baj első tünete?

-Nem.-nyögöm ki és érzem hogy az egészen a lábujjam elvörösödök.

-Kár.-ajkaival megérinti a fülem mögötti érzékeny pontot. Aztán hirtelen legördül rólam. A kellemes meleg bizsergés egy csapásra eltűnik és hideg zuhany ként ér az előbbi dolog.

-Ezt ne merészed még egyszer.- bököm oldalba.

-Mi ért is.-tudom hogy most éppen pimaszul mosolyog amitől most még idegesebb leszek.-Ahogy láttam elégi tetszett neked a helyzet.-hangjában vidámság csendül.

-Mert ne és kész.-mondom dühösen és felülök az ágyban. Remek Tessa ez egyedüli ki fogásod.Na jó lehet nem is akarok jobb kifogást.-Most mi legyen?-kérdezem és egy barna tincset az újaim köré csavarok.

-Hogy hogy mi legyen?-ö is felül és összevont szemöldöke alól néz engem.

-Hát Estherrel.-mondom és egy újabb tincset kezdek el csavargatni.

-Még nem tudok semmit sem róla.-mondja és feltápászkodik az ágyról.-Látogatod jött.-ahogy kimondja kopognak az ajtón.

Felpattanok az ágyról és az ajtóhoz sietek. Gyorsan lesimítom a gyűrött pizsi pólóm és ajtót nyitok. Evan áll az ajtóban fekete póló és farmer párosításban.

- Tessa csak azért jöttem hogy szóljak hogy a mai edzés elmarad.-mondja aztán szemeit a csupasz lábaimra fordítja.-Bár ebben a szerelésben szívesen láttalak volna harcolni.-kacsint rám.

-Miért?-magam elé kapom a kezem bár csak reflex szerűen nem mint ha sokat takarna két kar. Fölég nem a lábaimból.

-Mert igazán jól nézel ki sortban.-egy újabb kacsintás amitől meg érzem az arcomon a bizsergést és tudom hogy elpirultam. Francba.

-Nem az.-persze szorult helyzetben sosincs nagy szám.-Miért marad el az edzés?-kérdezem most már pontosabban fogalmazva.

-Ja. Ma teli hold lesz és a farkasoké az erdő.-válaszolja Evan.-Nem hiszem hogy teli hold alatt össze akarsz futni egyel.-teszi hozzá.

A vállam felet Danielre pillantok. Felvonja egyik szőke szemöldökét és csak vigyorok mint egy tejbe tök. Nos igen bőven elég öt kibírnom az átlagos napban.

-Nem, nem akarok.Viszont úgy látszik egy rúgóra jár az agyunk pont el akartam kérezkedni.-mosolygok rá.

-Most legalább nem kell nemet mondanom neked.-neveti el magát.-Viszont nekem még dolgom van.-már is elindul abba az irányba amerről jött.

-Viszlát Evan.-integetek neki idétlenül. Ö meg rám sem néz csak int egyet. Be csukom az ajtót és azonnal Daniellel találom szembe magam.

-Szóval új hódoló.-hangjában huncutság csillan.

-Csak nem féltékenykedünk.-incselkedek vele. Végre én húzhatom az ö agyát. Oh igen...

-Csak nehogy egy törött karral ébredjen szegény srác.-súgja majd egy szem pillantás alatt eltűnik.

-Ezt most vegyem figyelmeztetésnek?-ki álltok utána. Viszont ő már túl mesze van hogy haljon engem.

Kivágódik a szem közti ajtó és egy dühös Case találom szembe magam.

-Be fognád a szád. Valakik aludni szeretnének.-dühösen össze csapja a kezét amelyek szikrákat hánytak ettől.-Vagy segítsek benne.-dühösen néz engem amelytől kiráz a hideg.

-Bocsi.-aztán gyorsan be csukom az ajtót.

Sóhajtok egy nagyot és a szekrényemhez lépek. Össze akarom szedni a ruháim amit ma viselni akarok. Leveszek egy farmert és egy egy bordó felsőt. Felkapom a zuhanyzáshoz szükséges dolgokat és fehérneműt majd a zuhanyzóba indulok. A fürdő csendes egyedül én vagyok ott a reggeli órának köszönhetően. Be álok a forró zuhany alá és hagyom hogy az izmaim el lazuljanak. Lehunyom a szemem és élvezem a meleg víz kellemes simogatását. Minden aggodalmam elszáll csak meleg köd lepi el az agyam minden egyes zugát. Nem tudom menyi ideig állhattam a zuhany alatt de mire ki jöttem az ujjaim már ráncosak voltak. A hajamat is meg mostam. Felveszem a ruháim és aztán a szobánk felé sétálok. Biztos hogy elég sokáig fürödtem mert a csöndes folyosót felváltja a nyüzsgés zsivaja. A fiatalok folyamatosan egymás szobái közt mászkálnak és izgatottan várják család tagjaikat. Belépek a szobánkba ahol Angie csöndesen ül az ablak előtti padon és  kinti tájat bámulja.

-Hé mi ért ez a szomorú hangulat?-kérdezem és kezem a vállára helyezem.

-Semmi.-kezét a szeméhez kapja és ezzel elárulja hogy sírt.-Csak egy kicsit gondolkodtam.-egy műmosolyt küld felém majd fel áll az ülő helyéről és a telefonjához sétál. Körvonalai enyhén elmosódnak mint ha hirtelen kifakult volna. Hirtelen kopognak az ajtón. De sok látogatónk van ma. Dühösen felrántom az ajtót és a döbbent Esthert találom ott.

-Rossz időzítés?-kérdezi kikerekedett szemekkel.

-Nem csak.-próbálok valami hihető magyarázatot kitalálni de semmi nem jut az eszembe.-Áh semmi.-legyintek végül és be invitálom a szobánkba. Kőrül nézz a kicsi szobába szemét végig futtatja az összes apróságon a szobába. Aztán a tekintete meg akad Angien.

-Szia.-köszön és kezét nyújtja a vörös hajú lány felé.

-Szia te vagy Esther,igaz?-mosolyodik el és ez a mosoly már egyáltalán nem hamis.-Meg ismertelek. Bár élőben egy kicsit nagyobb vagy mint a kamerában.-neveti el magát.

-Hát, az óta nőttem pár centit.-a hüvelyk és a mutató ujját egész közel érintette egymáshoz és ezzel mutatja hogy menyire is gondol.

-Most megyek zuhanyozni mielőtt még elfogy az összes meleg víz.-felkapta sietve a cuccait és elindul az ajtó felé.-Viszont este át jöhetnél beszélgetni.-fordul vissza felénk. Esther bólint és Angie ez után kilép az ajtón.

-Szerintem ebben fázni fogsz.-intek a virágos nyári ruhája felé.-Ez már nem San Francisco.-teszem még hozzá érvelés képen.

Hirtelen újabb kopogás zavart meg minket. Mi van az ajtóra, írva kopogtass ha úgy tartja kedved. Ki nyitom az ajtó és már azon vagyok hogy jól a képébe vágom hogy most már bezárt a bazár. Daniel áll ott és se szó se beszéd ki ránt a szobából.A folyosó vége felé rángat akár hogy is ellenkezek. Esther feje tűnik fel az ajtó nyílásban és kérdőn mered rám."Mindjárt jövök" tátogóm. Megrázza fejét és vissza lép a szobába.

-Daniel ne rángass már.-próbálom kiszabadítani a kezem de vas marokkal tart.

Belök egy a sarkon és körül nézz hogy halhat-e minket valami.Mi után meg bizonyosodott hogy senki nincs a közelünkben csak azután szólalt meg.

-Nyomozgattam egy kicsit és kiderítettem mi is a barátnőd.- suttogja.

-Mi?-a kíváncsiság azonnal utat tör az elmémben.

-Olyan mint én.-mondja.

-Seggfej.-válaszolom amitől egy kicsit meg remeg az ajka széle mintha éppen mosolyogni akarna de végül még sem teszi.

-Édesem most nincs időnk a huncutkodásra.-vág vissza.

-Vérfarkas igaz.-nyelek egyet. A párnappal ezelőtti beszélgetés ugrik be. Vér, erdő. Aztán a felismerés hiszen ma telihold van.-Úristen.-csapok a homlokomra.

-Mi van meg világosodtál.-mondja gúnyosan Daniel.

-Ha, ha, ha nagyon vicces vagy.-válaszolom gúnyosan.-Hogy mondjam el neki ezt az egészet.-kérdezem tőle.

-Hát az már a te gondod.-vágja rá. Hu de nagyon képen törölném.-Viszont az igazság olykor beválik.-teszi még hozzá. Remek tanács zsenikém.

-És mit mondjak neki. Szia Esther ugye tudod hogy csak azért vetteket fel mert vérfarkas vagy. Ja egyébként ma teli hold van és valószínűleg át alakulsz egy nagy kutyává akinek minden vágya hogy az erdőben csaholhasson.-hadartam Danielnek.

-Először is farkas nem kutya és szerintem ez jó lesz.-ajkait az idegesítő félmosolyra húzta. Amit most kedvem lenne letörölni a képpéröl.

-Lehetetlen vagy ugye tudod.-ráztam meg a fejem.

-És te ezért kedvelsz.-vonta fel a szemöldökét.

Csak egy grimasszal válaszolok neki.Aztán újabb kérdés villódzik az agyamban.

-Akkor ma átfog változni.-döbbenek meg.

-Hátigen és szerintem akkor ne legyél a közelébe az új vérfarkasok kezelhetetlenek.-Daniel a szemközti falnak dől és onnan bámul engem.

-Szóval az a tanácsod hogy mondjam el neki hogy vérfarkas aztán fussak.-kérdezem tőle idegesen.

-Hm jó terv.-vakarja meg az állát.

-Kész. Veled nem lehet komolyan beszélni.-csapok a combomra majd a szobánk felé veszem az irányt de megint megragadja a karom és maga felé fordított.

-Ez nem vicc volt.-ragadja meg a vállam óvatosan meg ráz.-Amikor előszór átváltozol a fájdalom szinte elviselhetetlen nem tudod meg különböztetni a barátot az ellenséges.-megint megráz.én már csak tudom át éltem.-hangja most nem gúnyos volt hanem fájdalommal teli.

-Daniel ismerem öt nemfog bántani.-tenyerem az arcára simítom és egy pillanatra el is felejtem hogy menyire idegesítő.

-Nem tudod miket beszélsz.-el lép tőlem és szőke hajába túr.

-Miért nem tudnám mit beszélek.-hangom idegesen hasit a csendbe.

-Fogd már fel nélküled meg hal itt mindenki. Nem játszhatsz csak úgy az életeddel.-szinte már üvölt.

-Nem játszadozok. Tudok magamra vigyázni.-érzem hogy az elektromosság végig áramlik rajtam.

Túl ingerült vagyok és ezért nem vagyok képes irányítani amit teszek. Daniel hirtelen a falnak csapódik és nem mozdul. Szemei kikerekednem. Szétnyitom az ökölbe szorult kezem amit idáig észre sem vettem. Daniel erőtlenül hull le a láthatatlan láncok fogságából.Aztán otthagyva öt a szobám felé sietek. Az ajtó előtt Esther áll, gyorsan elkapom a kezét és kifelé rángatom. Ki ebből a hülye iskolából. Ki ebből a hülye és örült életből.

-Hé Tessa mindjárt kitéped a kezem a helyéről.-szól Esther és megpróbál kiszabadulni a szorításból. Viszont én nem engedtem. Végigrángattam az aulán ahol a sok szempár szegeződik ránk de ez engem egyáltalán nem izgat. Kilépek a kapun és csak akkor veszek egy nagy levegőt amikor a szabadban vagyok és nem az iskola falain belül. Teszek egy lépést a köves  járdán a nagy kapu felé de érzem hogy egy erő vissza húz.

"Ne menj"

Súgja egy hang. Az iskola vagy talán egy szellem egy ismerős hangján, de lehet hogy csak a lelkiismeretem. Vissza nézek az iskolára miközben Estherrel a főkapu felé baktatunk. Mindegyikük élete a te válladon nyuszik. A fene egye meg minek bíztak rám egy ekkora dolgot még csak gyerek vagyok. Egy utolsó pillanat és kilépek a kovácsolt vaskapun és egy időre gyedül hagyom az iskolát.

***

A BorsMenta kávéház egy csendes kis utcában kapott helyet. A kis épületet belengi a különböző  teák és más meleg italok illata. A hely úgy van berendezve mint egy kis otthonos nappali. Fenyőfa asztalokkal és székekkel amelyen krémszínű párna van és bézs színű asztal terítő. Mindegyik asztalon más-más virágokkal. Estherel egy napraforgós asztalnál ültünk.

-Mi volt ez a kirohanás mintha csak valami rosszat tett volna az a srác.-vág bele a közepébe Esther.

Rossz dolgot tett volna? Csak elmondatta véleményét? Óvni próbált? Nem tudom azt tudom hogy már a hideg is kiráz ha arra gondolok hogy megint vissza kell mennem oda.De vissza fogok menni így is úgy is csak meg kell nyugodnom egy kicsit.

-Semmit nem tett.-hazudom és máris a bűntudat mardos tőle.-Viszont mi ért is erről beszélünk.-terelem a témát.-Hogy érzed itt magad?-kérdezem tőle.

-A szoba társam aszem valami Cora. Sötét barna haj kék szemek és nagy cinizmus.-vágja rá.

-Az osztálytársam. Tényleg ismered már a saját osztályod?-újabb kérdéssel bombázom.

-Reménykedtem benne hogy a te osztályodba kerülök de sajnos a másikba kerültem. Viszont még nem találkoztam velük.-ajkait vonallá préseli. az ajtó feletti csengő csilingelve jelzi hogy újabb vendég érkezett. az ajtóra kapjuk a tekintetünket. A bátyám áll az ajtóban és le húzza fejéről a kapucniját.

-Az a hülye Angol időjárás.-ült le háborogva mellénk. A szomszédunkban ülö idös hölgy azonnal oda kapta a fejét. Szemüvege mögül szúrós szemmel nézett ránk.

-Ha lehet ne használd itt egy mondatban azt hogy "hülye és Angol".-mondom a bátyámnak aki csak egy vállrándítással válaszol erre.

-Hm meg nézem a csini szöszit,a pultnál.-mondja és már el is tűnt az asztalunktól.

-Tipikus Toby.-mondjuk egyszerre Estherrel amin mindketten felnevetünk.

-Mit adhatok a hölgyeknek?-kérdezi a pincér akinek a hangja nagyon ismerős.

-Aaron?-kérdezem mert amikor felnézek a pincére Aaron szőke feje néz vissza rám.

-Tessa?-kérdezi vissza és ö is ugyan olyan döbbent mint én.

-Esther.-kiált fel a barátnőm aki ezzel próbálja oldani a feszültséget.

-Te mit keressél itt?-kérdezem tőle.

-Itt dolgozok.-mondja büszkén és megveregeti a mellényén lévő kitűzött amin a neve állt.

-Ti ismeritek egymást?-kérdezi Esther és erősen Aaront fixírozza.

-Osztálytársak vagyunk.-vágja rá Aaron.-Te ki vagy.-teszi hozzá és most ő nézi meg Esthert aki egy kicsit el is pirul ennek eredménye képen.

-Esther most kezdtem itt a sulit.-hangja halk volt és bizonytalan.-Öhm vagyis igazából tegnep.-még soha nem láttam ilyen bizonytalanak.

-Bocsi csajok máskor szívesen pletyiznék veletek de most nemigen érek rá.-mondja majd meg kocogtatja az irattömböt amit a kezében tartott.-Mit adhatok?-kérdezi.

-Egy kamillás teát.-válaszolom ö meg sebesen le írja.

-Egy cappuccinot.-mondja Esther és a szalvétát cincálja közben.

-Redben. Egy pillanat és jövök.azzal elsiet a pult felé.

Esther meg sem szólat csak az asztalra kitett tea süteményt majszolta csendben. Mire ki hozták az italainkat vagy négyet meg evett. Aaron letette Esther elé a cappuccinot. Elém egy bögrét egy tálcán amin még volt egy kicsi kancsó, cukor és egy szelet citrom. Sejthette hogy nem szeretem tejjel így azt nem is hozott.

-Hé ki a lány a pultban.-kérdeztem tőle mi előtt még el sietett volna.

-A növérem. Miért?-vonta fel a szemöldökét.

-Öhm semmi.-vágtam rá gyorsan mielőtt még meg vissza kérdezhetne a teám felé fordítottam a figyelmem. Egy vállvonással tovább is sietett a következő vendéghez. Esther továbbra sem szólalt meg. Kitöltöttem
magamnak a forró italt aminek menyei illata volt és kedvem szerint izésítettem.


-Esther neked tetszik Aaron.-kérdeztem.

-Mi de hogy is.-kezét azonnal az arcához kapta hogy eltakarja a vörös foltot ami befutotta az arcát.

Nem firtattam tovább ezt a kérdést mert nem akartam hogy kínosan érezze magát. Toby nem is jött vissza az asztalunkhoz hanem egész végig Aaron nővérével beszélgetett és flörtölt. Mi meg semmiségekről csevegtünk. Mire mindketten meg ittuk az italainkat és kibeszéltük magunkat már lassan szürkülni kezdet és úgy éreztem ideje vissza menni a suliba még akkor is ha nem igazán volt kedvem. Kifizettük a számlát majd kiléptünk a csípős Angliai szürkületbe. Az eső halkan szitált miközben az utunkat az iskola felé vettük. Mire el értük a vaskaput már  lassan a hold is feljött. Az erdő mellet sétáltunk amikor Esther hirtelen felsikoltott.

-Esther mi a gond?-kérdeztem tőle. Viszont nem válaszolt térdre rogyott és ujjait görcsösen a fejére szorította.

-Annyira fáj.-hangja rekedt volt és egy újabb sikoly tört fel a torkából.


Aztán egy olyan hang amelytől a hideg is kirázott. Csonttörések éles hangja visított fel a csöndben. Esther négykézláb  állt és ruhája felszakadt ahogy teste megpróbálta felvenni az új alakot. Bőre hullámzott csontjai eltörtek és újra formálódtak. Feje ernyedted lógott haja a koszos sáros földet súrolta. Egy újabb sikoly és én be hunytam a szemem mert már nem bírtam tovább figyelni a fájdalmait. Térdre estem és arcomat a tenyerembe temettem. Mire a sikolyok elcsendesedtek addigra én is gyűjtöttem elegendő bátorságot ahhoz hogy kinyithassam a szemem. A könnyek forrón csorogtak le az arcomon és mikor kinyitottam egy farkas arca nézett vissza rám. Szemei aranyszínben úsztak barna bundája alatt izmok hullámoztak ahogy megfeszítette amint észrevette hogy őt bámulom. Karom felé akartam nyújtani amit ő támadásnak fogott fel és vicsorogva hátrálni kezdett. Esther ne tedd ezt Tessa vagyok a legjobb barátod. Sugallom neki de ő rám se hederít. Izmai meg feszülnek ahogy a támadásra készül.Hirtelen egy test ugrik közénk ezzel meg akadályoz hogy rám ugorjon Esther. Az aranybarna farkas mellém ül és onnan vicsorog a másikra. Daniel.Csak ő lehet tudom. Esther fel vonyít és az erdő felé veszi az irányt. Utána akarok rohanni de Daniel nem engedi. Hideg farkas orrát a kulcsontómnak nyomja és egy nagyot szippant. Ujjaim a puha bundába mélyesztem és át ölelem a nagy farkast. Orromat megtölti a vizes föld, a fenyő és az erős pézsma illat. Elengedem a farkast aki hátra veti fejét és utána az erdőbe veti magát hogy együtt lehessen a fajtársaival. Letörlöm a kicsorduló könnyeket és magamban össze egyeztetem Esther arcát azzal a farkaséval aki meg aki támadni.Olyan nehéz azt az arcot aki egész eddig csak egy lányvolt bele illeszteni ebbe a furcsa világba. Egy vijjogó hang szakít meg a gondolkodásból. A fekete holló a szemközti fán ül és kicsi fekete szemeit rám mereszti. Egy ideig néz majd szárnyait kitárva elrepül a sötét éjszakába. Nekem mára elég volt ez a nap lépteim az iskola felé meg szaporázom hogy hamarabb be érhessek a meleg ágyikómba,

Halihó minden kinek. Remélem ez a rész tetszett nektek és elé izgalmas volt a következő részben kitekintünk egészen a titokzatos idegenig aki meg figyeli Tessát remélem várjátok már.

Mai kérdéseim:
1.Daniel szimpatikus nektek? ( ha nem miért/ha igen miért)
2.Esther jó farkas lesz szerintetek?
3.Várjátok már a kövi részt?

Következő rész tartalmából( E/3 személyben): 
A fekete holló csöndben száll le az ódon kastély ablakára. Gazdája már várta a jelentést. A lány meg fordul és barna haja sötét fátyol ként lebegi körbe.
-Hát itt vagy Ivan.-hangja dühös és ingerült. Csettint egyet és a holló egy fiatal férfivá váltózik. Fejét lehorgassza még véletlenül sem néz úrnőjének szemébe, tisztelet tudóan előtte térdel és vár hogy meg szólítsák.
-Beszélj Ivan.-csattan rá a lány.A fiú gyorsan fel áll de még mindig nem néz a szemébe.-Meg találtad.-jön az újabb kérdés a lánytól.
-Meg.-feleli és sötét szemeit az úrnőjére fordítja aki felkacag örömében.

Ölel: RAPOSA

7.fejezet

VÁRATLAN LÁTOGATÓ(K)

~TESSA~

A nap sugarak jó esően csiklandozták az arcomat. Mintha a tegnap csak egy álom lett volna. Angie ágya felé néztem. Aludt még. Arca nyugodt volt és ellazult. Ahol fény érte az arcát ott hó fehér bőré már már át tetsző volt. Vajon milyen természetfeletti lény lehet.

-Szellem.-válaszolta és egy szempillantás alatt előttem termett. Az ijedségtől hátra hőköltem és emiatt egy nagy puffanással értem földet az ágy mellett.

-Aú.-nyögtem fájdalmasan.- Akkor nem kénne átlátszónak lened és lebegned?-kérdetem.

-Fogadni merek csak filmekben láttál szelemet és abból is a rosszabbik változatot.-nevetett Angie.

-Igen. Eddig még azt sem tudtam hogy ti léteztek egyáltalán.-mondtam halkan és az ujjaimat tanulmányoztam.

-Hé sajnálom. Nem úgy értettem.-mondta.-Szeretnéd hallani a történetemet. Vagyis azt hogy váltam szellemmé.-fogta meg a kezem és gyengén meg szorította.

-Igen érdekel.-mondtam és rá mosolyogtam.

-Oké.- hasra feküdt.- A második világ háború alatt ápolónő ként szolgáltam. Anyám meg halt még a háború ki robbanása előtt, apám és a bátyám a frontra került.Én meg mivel nem volt más lehetőségem és mert mindig is szerettem segíteni másokon ápolónő lettem. Ifjú lány ként nem voltam még szerelmes és az első szeremhez semmi sem fogható. Amikor szerelmes lettem egy katonába akkor nem érdekelt semmi. A szavai meg szédítettek, elhomályosították a józan ítélő képességemet. Bár nem vakított volna meg a múló románc lángja. Csak a lelkem kellett neki. A szó szoros értelmében.-mondta.

-Ez borzalmas.-mondtam és mellé feküdtem az ágyon. Még  vagy más fél óránk volt  Nem is gondoltam hogy ennyire fog hiányozni a bátyám. Viszont hogy mondom el neki ezt az egészet anélkül hogy örültnek nézne. A gondolataim közül Angie hangja térített vissza.

-Még csak most jön majd a java.-mondta Angie.- Randira hívott és én örömmel igent mondtam neki. Nem is sejtettem hogy csapdába sétálok. Elvit egy közeli erdőben levő tisztáshoz.  Azt hittem hogy egy csillag nézős randevú lesz. Közel sem voltam az igazsághoz. A tisztás fáklyákkal volt meg világítva.Körül akartam nézni amikor is egy tompa ütést éreztem és utána semmi. Egy kő asztalon tértem magamhoz nem tudtam mozogni. Le voltam kötözve és akar hogy próbáltam kiszabadulni nem sikerült. Nem láttam őt sehol sem sikoltattam de  senki nem jött segíteni. Pár másodperc múlva meg láttam öt de nem volt egyedül. Egy nő is vele volt az arcát nem láttam mivel egy csukja takarta. Egy kés volt a kezébe. Belém fagyot a sikoly is.Valami varázslatot hajtott végre amitől elaludtam. Nem tudom menyi ideig aludtam de amikor magamhoz tértem nem volt ott senki csak egy vágás a testemen.-félre húzta pólója nyak kivágását és így láthatóvá tette a kulcsoltja közepétől egészen a válla végéig húzódó forradást.-Azt hittem semmi komoly nem történt. Haza mentem és meg próbáltam elfelejteni a történteket, amikor is az egyik nap meg nem vágtam magam miközben kaját csináltam magamnak. Nem vérzett a sem semmi nem történt egybe forradt aztán semmi. Még a fájdalmat sem éreztem. Aztán hallottam erről a helyről elakartam jönni hogy meg tudjam mi történt velem viszont a családom miatt nem lehetett. Pár nap múlva véget ért a háború. Viszont se apa se a bátyám nem élte túl. Eljöttem ide és meg tudtam hogy ár egyáltalán nem élek halott vagyok egy szellem. Akkor este elvették a lelkem és meg öltek.Mindent elvetek tőlem a családomat és az életemet is.-Angie hangja zokogásba. Magamhoz öleltem a barátnőmet és meg nyugtatás ként a hátát simogattam.

-Már nem is lehetsz ember?-kérdeztem.

-De ha vissza szerezném a lelkem.-tölt el magától és meg törölte az orrát a kézfejével.-Aminek az esélye igen csekély. egy szóval lehetetten.-nyelt egy nagyot.

-Én majd vissza szerzem.-mondtam.

-Tessy nem kell. Nem akarom hogy az életed kockáztasd egy olyan dologért ami nem biztos hogy sikerrel járna. Ígérd meg hogy nem teszed meg. Ígérd meg hogy keresed meg a lelkem.-szorította meg a kezem és könyörgően a szemembe nézet.

-Ígérem...-hogy meg találom a lelked. Bármi áron is. Az utolsó két mondatott csak magamban mondtam el.

-Köszönöm. Na gyere ideje készülődni.-pattant fel Angie az ágyról és elsietett a szekrénye felé.

Míg ő ruhát keresett magának én felkaptam az egyen ruhát magamra. A medált a szoknya zsebébe süllyesztetem. Hajamat copfba fogtam és máris készen álltam a mai napra. Angie felkapta aznapi ruháit szokás szerint nem tejesen az egyen ruhát. kék ujjatlan felsője tökéletesen passzolt rá és a vörös kendőt a csuklójára kötötte. A szoknya rajta sokkal jobban ált és a magassarkú szandáljában lábai hosszabbnak tűntek alacsony termete ellenére. Még annyi ideje is volt hogy feldobjon magára egy jó sminket. A tüköröl rám pillantott.

-Miért nem engeded ki a hajad olyan szép.-mondta a frissen rágógumi színűre festett ajkaival.

-Mert idegesít hogy a szemembe lóg és hogy lesül tőle a nyakam.-mondtam.-Mehetünk?-kérdeztem.

 -Ja igen.-válaszolta majd felkaptuk a füzetünket és tankönyveinket és elindultunk az iskola szárny felé.

Olyan más volt az iskola mintha minden felpezsdült volna. Már senki nem takargatta valódi kilétét. Sokkal lazábbak voltak, mintha mindegyikükről lehullt volna az álarca. Voltak tündérek a szivárvány minden árnyaltú szárnyakkal és bőrrel. Kentaurak, szatírok és még megannyi mesebeli lény. Elértük a termünket amikor meg halottam egy ismerős hangot.

-Tessa várj.-meg fordultam és Daniel állt ott egy centire fékezett le előttem.

-Én magatokra hagylak.-mondta Angie és be sietett a terembe.

-Hoztam neked valamit.-Daniel előkapott egy láncot a zsebéből.- Gondoltam erre feltehetnéd a medált.-nyújtotta felém a kezét amiben ott lógott lánc. Elővettem a zsebemből a medált és az ö kezéből a láncot  és össze fűztem őket.

-Be kapcsolod?-kérdeztem és felé nyújtottam a láncot amin már himbálódzott a medál. Elvette tőlem és mögém állt. Át  nyúlt a vállaim felett és előttem szét kapcsolta a láncot aztán a nyakam mögött össze kapcsolta. Ujja is súrolták a nyakam amitől kellemes bizsergés futott végig rajtam.

-Köszi.-ujjaimat végig fúttam a  medálon. Aztán rá mosolyogtam.

Beléptünk a terembe ahol őrjöngés volt. Aaron egy víz labdával játszott.(???) Nem, most komolyan egy vízből készült labdával szórakozott vagy én aludtam keveset.

-Most jól látom hogy Aaron egy vízből készült labdával játszik vagy volt valami a tegnapi vacsorában és attól képzelődök.-súgtam Danielnek.

-Nem képzelődsz.-nevettet Daniel.-Aaron egy víz elementál. Uralja a vizet.- magyarázta Daniel.

Most már értem a vizes beszólását az első napomon. Gabe vér vörös italt szürcsölt egy ásvány vizes flakonból. Nah az tuti hogy nem a sarki boltba vette.

-Gabe vámpír?-a kérdés sokkal inkább kijelentésnek szántam mint kérdésnek még is kérdésnek hatott inkább. Bár a válasz már egy értelmű volt azért szeretem volna ha valaki ki mondja hangosan is.

-Igen.-válaszolta.

-Ha még  egyszer a közelembe jössz azzal víz gömbbel és miattad uszonyt növesztek az osztály közepén akkor nagyon megverlek seggfej.-kiáltotta dühösen Cora és néhány lépés hátrált az önjelölt zsonglőr mestertől.

-Uszony?-vontam fel kérdőn a szemöldököm.

-Sellő.-mondta és arca meg feszült aztán mintha  nem is ö irányítaná a testét ketöt arrébb lépet mellölem. Torkából morgás tört fel.

-Elhiszem hogy most van "az avasuk be minden be az új lányt nap" de ezt ne az út közepén csináljátok tudod valakik szeretnének bejönni azon az ajtón.-állt meg mellettem Case. Daniel meg sem mozdult olyan volt mint egy szobor.

-Ezt, hogy csináltad?- kérdeztem csodálkozva.

-Na vajon? Én vagyok Harry Potter.-mondta cinikus hangon.-Boszi vagyok okos tojás. Varázslat meg minden.- mondta és tett két kört a kezével a levegőben. Ujjairól különféle csillámok hullottak és aztán eltűntek a levegőben.

-Elengednél végre.-szűrte a szavakat a fogai közül Daniel.

-Ja persze.-csettintett egyet az ujjaival és azok újra szikrákat hánytak. Daniel meg mozgatta a vállait.

-Ez nekem is fog menni.-kérdeztem Case izgatottan.

-Neked ennél sokkal több is menni fog. Viszont varázslattal van levédve az egész iskola területe és ezért nem tudunk olyan varázslatot használni ami ártana egy másik diáknak.- mondta Case.

-Akkor miért tudtad használni Daniel ellen.-kérdeztem mert egy kissé össze zavart ez az egész hókuszpókusz.

-Azért mert nem lett semmi baja.Nézd meg.-borzolta össze Daniel homok szőke haját. Daniel ráadásnak rámordult de nem fenyegetés ként.-Hé.-húzta el a száját Case és kezét vissza kapta maga mellé.

Elnézve őket ahogy csipkelődtek akár a testvérek úgy éreztem hogy betolakodó vagyok. A furcsa érzés csak erősödőt amikor anyu eszembe jutott. Vajon ö is így érzet vagy ö ennek a fura de csodálatos családnak a része volt.

-Hé Tessa vigyáz!- kiáltott Aaron.

A merengésből a felém száguldó tolltártó riasztott fel. Az arcom elé kaptam a kezem és behunytam a szemem. Másodpercek elteltével sem csapódót nekem semmi ezért óvatosan kinyitottam a szemeim. A tolltartó pár centire lebegett az arcomtól. A fejemet forgattam hogy különböző szögből is meg nézhet sem tényleg lebeg vagy van alatta valami.

-Ezt én csináltam?-kérdeztem és kezem elhúztam a tolltartó alatt.

-Miss Blake a helyére.-jött a hátam mögül egy erős vékony hang. A hang hallatára meg ijedtem és tolltartó milliónyi apró csillámmá esett szét. Ami aztán a földre hullott és egy kis hallomba gyűlt össze a lábamnál.

-Még javítania kell a koncentrációján Miss Blake.-mondta szigorúan Miss Corb.-És most végre a helyére fáradna hogy el kezdhessük az órát.- hangja meg ugrott egy oktávval ahogy egyre dühösebb lett.

-Akárkié is a tolltartó annak adok tollat és üzenem neki hogy sajnálom.-mondtam zavarban és a helyemre siettem. Mindenki csöndbe volt csak Aaron nevetett nagyon hangosan.

-Powell úr abba hagyná a viháncolást. Nem a tini diszkóba vagyunk.-ült le a tanárnő az asztalához és kezébe vette a névsort. Felolvasta a neveket mindenki jelen volt. Kivéve Eric.

-Eric Young.-kérdezte harmadszorra a tanárnő.-Jó akkor egy hiányzó.-éppen írta volna fel amikor is Erick ki vágta az ajtot.

-Guten Morgen meine Klassenkameraden !-lépett be az ajtón Eric és jobb kezével integetett nekünk. A bal kezében meg egy étel hordót cipelt.

-Üljön le a helyére.-mondta a tanárnő.

Eric a helyére indult de a tanárnő rászólt.

-Nasikát tegye le ide.-bökött kezével a tanáriasztal szélére. Eric az asztalhoz sétált és szomorúan letette az asztala az ételhordót. Elsétált mellettem és oda súgta nekem

-Nem baj van még csokim.-bizonyítás ként felmutatott egy zacskó csokitojást. Honnan szerzet Eric ilyenkor csoki tojást. Örök rejtély. 

Az órán semmi izgalmas nem történt mentünk tovább az anyaggal. Egyedüli izgalom az volt hogy Eric kitudja-e nyitni hangtalanul a csokitojást. Ami sikerült is neki. A kicsöngö élesen hasitott a terem csöndjébe. Aztán meg meg Eric.

-Kaja idő.-kiáltotta és az asztalhoz szaladt aztán felkapta az edényt és vissza sietett a helyére.

-Legalább azt meg várhattad volna míg kimegyek.-ált fel a tanárnő majd kisétált az ajtón.

-Kié volt a tolltartó.-kiáltottam el magam.

-Az enyém.-üvöltötte vissza Aaron.

-Mi ért nem kértél egy tollat?-kérdeztem. Na jó igazából üvöltöttem mert lusta voltam felkelni a helyemről. Mindenki mást csinált Daniel zenét hallgatott a fülesén, Eric kajált, Angie telefonozott a többiek meg beszélgettek.

-Minek úgyse írt volna.Tudod Tessa ahhoz hogy írhasson Aaronak ismerni-e kénne az ABC-ét.- bökte oldalba a szőke srácot Cora.-Max a füle piszkálásra használta volna.-tette még hozzá.

-Szeretnél vergődő halacska lenni?-kérdezte Aaron felvont szemöldökkel.

-Nem mered.-nézet vele  farkas szemet Cora. 

A becsöngő sem zavarta őket. Aaron a falon lévő vázából csalogatott elő egy víz gömböt és Cora felé küldte. De mire az el érhette volna célját pára felhővé robbant szét.

-Powell úr remélem nem kell az igazgatósághoz menni-e.-jött be az osztály főnök aki egyben a matek tanárunk. Lette a nehéz matektankönyveket.

-Picsába.-mondta Aaron egy kicsit túl hangosan.

-Aaron hamarabb is szólhattál volna hogy te szeretnél ma felelni. Gyere.-intett a fejével a tábla felé a tanárnő. Aaron dühösen feltápászkodott a helyéről és a táblához sétált. A tanárnő kiadta nekünk a feladatott amíg Aaront le felelteti. Tüstént neki láttam a matek feladatoknak és még az előtt kész lettem hogy Aaron befejezte volna a felelést. Angie még az elsővel sem volt kész.

-Hé. Mi a megoldása ennek a példának.-kérdezi halkan és ujjával a feladatra bök. 

Kérdőn felvonom a szemöldököm mire ő egy esdeklő kutya pillantással jutalmaz. Meg enyhülök és elé tolom a füzetem. Gyors másolásba kezd. A tolla csak úgy serceg a lapon. Ujjaimmal a medálhoz értem mert furcsa érzés fogott el.  Az egész testem bizserget mint ha valami rossz közelegne. Hirtelen robajlás és az ablak nagy hanggal tört darabokra.  A nagy ablak apró darabokra tört és beterítette az égész termet. Kiáltások és sikolyok visszhangoztak a terembe. Körül akartam nézni de a szemem meg akadt az asztalomon ülő madárkán. Egy holló. Tollai enyhén vörösek a vérétől csőrében egy feltekert papír lapot szorongatott. Ledobta az asztalra és aztán egy hangos károgást hallatott majd kirepült a lyukon keresztül amit előbb ütött. Nyeltem egyet és a lapért nyúltam viszont a tanárnő előbb a kezébe kapta.

-Ne nyúlj hozzá lehet hogy veszélyes.-mondja de hirtelen el dobja kis lapot mint ha csak meg égette volna a kezét. 

Következőleg más valaki akart a lapért nyúlni de én gyorsabb voltam és felkaptam a kis tekercset.

-Ti ne nyúljatok hozzá rám nem veszélyes.- remegő ujjakkal ki csavartam a kis fehér cetlit amin szép dőlt vörös betűkkel csak egy szó állt.  

,,JÖVÖK"

Mindenki körém gyűlt és a cetlit nézték. Nem igazán értetem az üzenetet de tudtam hogy nem jelent sok jót. Síri csend telepedett az osztályra. mintha mindenki elfelejtett volna levegőt venni.

-Tessa most velem kell jönnöd.-mondja a tanárnő és arrébb tessékeli a diákokat.- Case meg kérhetlek arra hogy meg javítsd az üveget és segítesz a többieknek.-mondta a tanárnő és Case bólintott.

Felálltam a helyemről és kiléptem az osztálytársaim gyűrűjéből. Szememmel Daniel mogyoró barna szempárját kerestem. Nem olyan messze állt tőlem és szemei aggodalmasan néztem rám. Arcán néhány apróbb vágás éktelenkedett. Egy biztató mosolyt küldőt felém és én viszonoztam aztán a tanárnő után siettem. az igazgatói iroda előtt ülök és a cetlit szorongatom. A tanárnő már jó ideje bent van és én nem tudok semmit sem hogy most mi lesz. Csak  néha néha ki hallatszódó hang foszlányok nyújtanak valami féle segítséget. Hirtelen ki nyílt az ajtó és az igazgató lépet ki rajta. Haja szoros kontyban nadrág kosztümje rendezett és makulátlan.

-Gyere velem.-mondja érzelem mentes hangon és elindul a hátsó kapu felé kiléptünk a nagy kétszárnyú ajtón a kertbe. 

Kint melegen sütött a nap ami ritka volt  környéken. Kavicsos ösvényen haladtunk.  Csöndben lépkedtünk csak a talpunk alatt csikordult meg néha a kavics. Egy kis fehér házhoz értünk. Az igazgató nő a vöröses barna színűre festett ajtón és kopogott. Semmi válasz. Újabb kopogás és újra semmi.

-Jövök már.-jött egy fojtott kiáltás az ajtó túl oldaláról. Hirtelen kivágódik az ajtó és egy srác áll ott. Sötét barna tincsei kócosan meredeznek minden felé. Kezével megdörzsölte barna szemeit. Rám nézett és sóhajtott egy nagyot.

-Szóval te lennél az.- karba fonja kezeit és az ajtó félfának dől. Sötét szürke póló és egy fekete sort volt rajta. Izmos és magas alakja felém tornyosult.-Nem úgy volt hogy csak egy hónap múlva kezdjük el a kiképzését.-vonta fel a szemöldökét és a tekintettét rólam az igazgató nőre fordította.

-Most kell elkezdeni.-mondja a nő.

-MITTT?-kérdezem mivel most már az agyamra mentek a fél mondatok és furdalta az oldalam a kíváncsiság.

-Hogy igazi harcost faragjunk belőled.-mondja a srác akinek még a nevét sem tudom.

-Magatokra hagylak titeket.-azzal el is sétált.

-Evan Gage.-nyújt kezet felém amit elfogadok.

-Tessa Blake.-mondom.-Most mi lesz mert mi óta egy holló be szált matekon az ablakon azóta mindenki furább mint amikor ide jöttem.-elengedem a kezét. Aztán ujjaimmal megérintem a medált hogy nem-e veszett el út közben. Nem vesztetem el még ott volt biztonságban a nyakamba.

-Meg kel tanítalak a kard használatra és jó formába kell hoznom téged.-vont vállat mintha ez olyan természetes dolog lett volna.

-Szóval te leszel a sátán az elkövetkező hónapokban.-mondom mivel a tesi nem az erősségem. Inkább az ülő típus vagyok. Viszont a sportokkal semmi bajom sincs amíg nem nekem kell csinálni és a TV előtt ülve nézhetem egy nagy adag pop-cornnal.

-Így is lehet mondani.-vonta meg a vállát újra.-viszont szerintem mindenek előtt öltözz át.- tetőtől talpig végig mért amitől majdnem el pirultam. Hosszú léptekkel ott hagytam öt. 

A folyosó csendes volt mert éppen óra volt. A szobánkban gyorsan ledobtam magamról az iskolai egyen ruhát és felvetem egy sötét kék melegítő nadrágot és az iskola vörös egyen torna pólóját. Még gyorsban felhúztam a lábamra fehér futócipőm és már kész is voltam. Miközben a ház felé tartatom hajamat copfba fogtam. Evan is át öltözött. Vagy is igazából csak felvet egy fekete nadrágot meg egy cipőt. Két bambusz pálca volt nála. Meg fordult és felém dobta az egyiket. Mind két kezemmel a bot után kaptam de semelyikkel sem sikerült elkapnom így egy hangos csattanással landolt a lábam előtt. Felnéztem a srácra aki csak rosszallóan meg csóválta a fejét.

-Remek. Két balkezes vagy. Sok dolgom lesz.- sóhajt és mellém sétál. Gyorsan felkapom a botot amellyel majd nem orrba vágom ha nem elég gyors. 

-Bocsi.-mondom zavarban.

-Semmi gond.-mosolyog rám. Viszont tudom hogy már most az idegein táncolok. Mi lesz vele a későbbiekben.-Vedd fel a kezdő lépés.-utasít én meg pislogókra mint borjú az új kapura.- Haránt terpesz, térdek enyhén behajlítva, mind két kéz a boton.-mondta és be is mutatta. 

Le utánoztam öt és próbáltam nem izgulni mert akkor mindig izzadni kezd a tenyerem és nem hiszem hogy Evan örülne hogy amikor ütni próbálnék kicsúszna a kezemből a bot. El helyezkedett velem szembe.

-Támadj meg.-mondja. Balról lendítem a botot hogy eltalálhassam viszont egy könnyű mozdulattal kivédte és még a botot is kicsavarta a kezemből.- Hát, ez elég béna volt.-vissza adja botot és újból felveszi a kezdő pozíciót. Újbóli ütésre készültem.

-Vááááááááááá.-egy hangos csatakiáltással estem neki, a fejem fölé emeltem a bot és Evan felé rohantam. 

Arrébb ugrót előlem de én nem tudtam vissza venni a lendületből. A kezében lévő bottal ki gáncsolt. Nagy csattanással terültem el a földön. Ráadásban még csúsztam is egy keveset így meg ízlelhetem a fincsi füvet.Még ráadásban a bottal  is meg ütött nem úgy hogy nagyon fájón inkább csak egy amolyan paskolás féle volt. Sokkal inkább a szégyen és a megaláztatás érzését növelte bennem mint hogy a fájdalmat. Nagy nehezen feltápászkodtam és leporoltam a ruhám amely csupa fű foltos és poros lett a mutatványomtól. Mindenem sajgott és lenyúztam a bőrt a könyökömről és valószínűleg a térdemről is mert a nadrág térdénél vörös folt éktelenedet plusz a állam jobb felét is fel horzsoltam.

-Nem hagyhatnánk abba.-kérdezem és újból meg fogom a botot és beállok a pozícióba.

-Addig nem míg legalább egy ütést be nem viszel.-mondta és újból be át a kezdő pózba. Újbóli próba és egy újabb esés és  ez így ment egy jó darabig amikorra már annyira fájt a karom hogy a botot is alig tudtam meg tartani. Most sokkal meg fontoltabban vágtam neki. Jobbra lendítettem a botot aztán egy hirtelen mozdulattal balra rántottam és ezzel telibe találtam a botot. Direkt befelé csavartam ahogy ö is még elennem. Hiába próbálta nem tudta meg tartani és az a földre hullót védtelenül hagyva Evant. Egy ütést vittem be a vállánál aztán ö megadóan feltette a kezét. elöntött a győzelmi mámor és a botot a fejem fölé emelve győzelmi táncba kezdtem.

-Nyertem, nyerteeeeeeeeeeem.-kiabálom és a botot lengetem a levegőben.

-Ha kérhetem ne lengesd azt a botot mert a végén még mind a ketten meg sérülök.- tesz néhány lépést hátra nehogy eltalálja ha véletlenül kirepülne a kezemből a bambusz pálca. 

Ledobtam az említett tárgyat és hanyatt dőltem a zöld fűben és nevetem. Nem azon a megjátszott lányos kuncogáson hanem a szívem legmélyéről és a legharsányabb hangon. Akár egy sziréna. A kék eget néztem amelyt egyre több acél szürke felhő takart. A testem rázkódott a nevetéstől és alig bírtam abba hagyni. Még a könnyeim is kicsordultak. Mire végre sikerült abba hagynom a nevetést addigra Evan már el is pakolt.

-Befejezted végre.- ült le mellém , hosszú lábait elnyújtotta és kezeivel meg támaszkodott a háta mögött.

-Aszem.-töröltem meg a szemem és török ülésbe ültem. Ujjaimat a hosszú zöld fűbe mélyesztetem és elvesztem a jó eső érzést ahogy azok az ujjaimat és a tenyeremet csiklandozták.-Milyen voltam?-kérdeztem és tekintetem a Evanra emeltem a földről. A srác félre döntőt fejjem tanulmányozott engem.

-Nem voltál rossz.-mondja. A meglepettségtől mindkét szemöldököm felszalad a homlokom közepéig.-Annyira.-neveti el magát amitől én is el mosolyodtam.

-Anyira.-ismétlem és újból el nevetem magam.-Hogy hogy nem jársz már iskolába?-kérdezem tőle amint mind ketten elcsendesedünk.

-Mivel 21 vagyok.-mondja mintha ez olyan egy értelmű lett volna. Le esik az állam nem néztem volna olyan idősnek. Bár a 21 nem is olyan idős.

-Oh bocs.-mondom zavartan és a fűre fordítom a figyelmem. A zöld szálakat az újaim köré csavarom újra és újra.

-Semmi gond. Sokszor meg esik. Túl erős a kis fiús bájom.-húzza ajkait egy fél mosolyra amitől az arca két oldalán apró gödröcskék keletkeznek.

-Meg lehet.-nézek rá.-Hogy lehet hogy éppen itt kötöttél ki és most egy két bal kezes lányt próbálsz kardozásra tanítani?-kérdezem és a hasamra fekszek fejemet a tenyeremen nyugtatom és onnan nézek fel Evanra.

-Úgy hogy miután itt elvégeztem a sulit én lettem a kertész.-von vállat.

-A kertész.-mosolygok és alig bírom ki hogy  ne nevessek. féltem hohó ha hangosan felnevetek akkor esetleg meg sértem.

-Meg a gondok is.- teszi még hozzá és kész nem bírom tovább hangosan felnevetek. Ö meg csak néz rám értetlenül. Megint jó időbe telik mire sikerül lenyugodnom.

-Ezen mi olyan vicces ezen?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Nem tudom.-feleltem őszintén. Talán az hogy általában a gondok vagy a kertész egy morcos öreg ember szokót leni nem egy jóképű 21 éves srác.-Nekem lassan mennem kell.-mondom és feltápászkodok a kényelmes fűszőnyegről. Mivel lassan sötétedni kezdet tudtam hogy már az óráknak is vége. A kimerítő edzés után csak egy jót akartam aludni tekintve hogy holnap nincs suli.

-Holnap ugyan ekkor.-mondta majd a háza felé vette az irányt én meg a szobám felé. A szobámba érve nem találtam Angiet ezért úgy döntöttem hogy elmegyek zuhanyozni. Össze szedtem a pizsim meg a tisztálkodó szereim és a törcsim aztán a közös zuhany felé vettem az irányt. A fürdőbe lépve észre vettem hogy nem vagyok egyedül még egy lány választotta ezt az időpontot hogy zuhanyt vegyenek. A másik lány Angie volt felismertem a rózsaszín törülközőjéről. A zuhany fülkék falakkal voltak egymástól elválasztva és elörül meg egy zuhany függönye levetkőztem és beléptem a fülkébe kellemes melegre állítottam a vizet és hagytam hogy végig mossa a sajgó testem.

-Ki van itt?-kérdezi túl harsogva a zuhany hangját.

-Tessa.-ki abálom túl a csobogó víz hangját.

-Szia. Mit csinálsz?-kérdezte.

-Fürdök.-nevetem el magam.

-Még meddig? Mert én kész vagyok.-mondja és elzárja a vizet. Halottam hogy kilép de én még nem akartam kiszállni. Erőt vetem magamon és gyorsan meg mosakodtam és kiléptem én is. Angie már a pizsijébe ált. Kék pizsije amely tele volt apró kis cica fejekkel olyanná tette akár egy aranyos kislány.

-Cuki pizsi.- mondom majd bele bújok a sajátomba. Míg ő hosszú nadrágba és rövid ujjú pólóba volt addig én egy rövid nadrágba és egy ujjatlan felsőbe. Hiába volt itt hideg San Franciscóban már meg szoktam ez a pizsit és így még itt is ez hordtam.

-A tiéd meg uncsi.-húzza el a száját. Elnevetem magam és az "uncsi" pizsimre néztem. 

Igaz hogy nem volt kis cicás csak egy fekete színű ujjatlan és egy szürke rövid nadrág de attól még nem uncsi. Vissza mentünk a szobánkba amikor is meg csendült vacsorára szólító harang és nekem ezzel egy időben meg kordult a hasam.

-Menyünk enni.-mondtam és elsietünk az ebédlő felé.

Miután egy jó adag tésztát belapátoltam már készen álltam a lefekvésre. Már Angie és én is az ágyban feküdtünk és éppen aludni próbáltunk amikor is valaki hirtelen berontott a szobánkba. Daniel ált a szoba közebén egy szál pizsama alsóban.

-Mi a faszt keresel itt?-kérdezem álmosan.

-Hát az biztos hogy nem azt.-mondja és azt hitte hogy ez olyan vicces volt.-Valaki hozzád jött.-mondja és felkapcsolja a villanyt.

-A szemem.-kiáltunk fel egyszerre Angievel.

-Gyerünk Tessa.-rázott Daniel. nagy nehezen ki másztam az ágyból és kifelé menet lekapcsoltam a lámpát Daniel után siettem a ki éppen a főkapu felé tartott.

-Ki a franc keres ilyenkor?-lépek ki a sötét külvilágba amelyet csak a lámpák világítanak meg. Egy taxi áll a kapu előtt és mellette egy magas srác amikor meg fordul rájövök hogy ki is az a bátyám Tobias áll az autó mellet.

-Itt az én húgom.-mondja és elmosolyodik. Aztán hirtelen kicsapodik a taxi ajtaja és Esther lép ki rajta.

-Húzd arrébb a nagy segged Toby, én is látni szeretném Tessát.-a barátnőm felsiki és boldogan integet nekem.- Én is idejárok mostantól.-mondja boldogan

-Mi a fene?-kérdezem Danieltől.

-Ha én azt tudnám.-mondja.

A következő részből: -És mit mondjak neki. Szia Esther ugye tudod hogy csak azért vetteket fel mert vérfarkas vagy. Ja egyébként ma teli hold van és valószínűleg át alakulsz egy nagy kutyává akinek minden vágya hogy az erdőben csaholhasson.-hadartam Danielnek.
-Először is farkas nem kutya és szerintem ez jó lesz.-ajkait az idegesítő félmosolyra húzta. Amit most kedvem lenne letörölni a képpéröl.
-Lehetetlen vagy ugye tudod.-ráztam meg a fejem.
-És te ezért kedvelsz.-vonta fel a szemöldökét. 

~ RAPOSA

Nagyon sajnálom hogy ennyit kelet várnotok de itt volt az évége és nagy volt a hajtás bár meg érte mert nagyon jó bizim lett :) 

Lenne kérdésem is:

1.Mit gondoltok ki küldte az üzentetett?

2.Mit gondoltok Evanról?

3.És Angie múltjáról?