TITKOS KIS KUKKOLÓ
~külső szemszög~
Az ódon kastélyt szürke köd vette körül amely soha nem szált fel onnan. Hiába a fényes nap a baljós árnyakat így sem tudta leküzdeni. Akik közelébe merészkedtek nem jöttek többé vissza. Milyen titkot rejt a sötét völgy a kastéllyal a mélyén, amely olyan mintha csak egy elmúlt századból rakták volna oda a civilizációba.
Tirinna végig simít a vörös bársony ülő garnitúrán és várja az öltöztető lányát. Nem mintha nehezére esne felvenni-e a ruhát,elég egyet csettintenie és álmai ruhája már rajta is van, de ragaszkodott ehhez. Talán mert egy kicsit ő is vágyott a társaságra és a kinti pletykákra. Halk kopogás az ajtón és aztán az ajtó nyikorogva nyílt ki. Aina szőke feje tűnik fel az ajtó résben. Trinnában harag szikrája lobbant.
-Hol voltál te semmire kelő lány.-üvölti és már nyúlt fésű ért hogy a másik lányhoz vágja.
Aina meg sem rezzent a durva szavak hallatán csak belépet a szobába és előkészítette az úrnője aznapi ruháját. Tirinna ledobta magáról a selyemköntöst és meztelenül állt a szoba közepén. Sosem szégyellte a testét ráadásul csak Aina állt a szobában. Aina feladta a lányra az abroncsos alsó szoknyát majd meg húzta a fűzőket.
-Egy kicsit szorosabbra.-utasította a szolgáló lányt aki eleget is tett a parancsnak.
Karja kissé meg feszült ahogy szorosabbra húzta a fűzőt a lányon. Útóljára ráborítja a felső rész.A ruha szoknya fekete folyam ként folyt végig a lány körül, derekát erősen ölelte, mellkasán strasszokkal díszített csillogással ragyogott és karjait csipke fátyollal vonta körbe. A ruha elütött a lány ragyogó fehér és hibátlan bőrétől. Trinna leült a fésülködő asztalhoz és a nagy tükörbe nézett. Sötét barna haja az arca köré omlik egészen a hata közepéig. Aina mögé lépet és végig húzta a hajkefét a lány gyönyörű haján.
-Fel tüzem vagy hagyjam ki engedve.-Aina a fésű ért nyúlt de csak úrnője feje felett lebegtettet nem süllyesztette a dús sötét barna tincsekbe.
-Kiengedve.-mondja Tirina és a tükörképét bámulja.-Ivan már meg érkezett.-arca megrezzent ahogy a szolgáló lánya egy nagyobb gubancba akasztotta a fésűt.
-Még nem úrnőm de Blase úr itt van.-a lány még húz néhányt a hajkefével majd az asztalra teszi.
-Szólj neki hogy bejöhet aztán mehetsz.-Tirinna hangja rideg és parancsoló. Aina pukedlizett majd kilépett a nagy kétszárnyú ajtón. Tirina felsóhajtott és a nyakába akasztotta fekete opál köves nyakláncát. Ujjait végig húzta a sima kerek felületen. Újból kinyílt a szoba ajtó a szóba ajtó és egy fess férfi lépettbe rajta. Blase volt a neve. Hó fehér haja és jeges kék szemei földöntúli kinézetett kölcsönöztek. Markáns arc és magas test alkat.
-Tirina, gyönyörű vagy mint mindig.-hajolt meg udvariasan. Nem nem látta hogy a lány elmosolyodik de tudta milyen hatással van rá ha bókol neki.
-Nem kell hogy bókolj.-fordúlt meg Tirina és a férfi szemeibe nézett aztán lassan közelebb lépett-Már anélkül is a tiéd vagyok.-ajkait a férfiéhoz nyomta és karjait a nyaka köré fonta. A férfi sem tiltakozott és karját a lány derekára helyezte.
-Jól ál ez a ruha de jobban szeretném ha nem lenne rajtad.-a férfi ujjai gyorsan dolgoztak hogy ki oldják a fűzött.
-Van egyszerűbb módja is.-a lány csettintett és a füzű lehullt róla felfedve a hó fehér bőrét.
-Mindig is szereted a trükköket.-Blase ajkait a a hófehér kulcsontjához érintette és apró harapásokkal egészen a lány füléig.Ujjait végig húzta a lány márvány színű bőrén.
-Neh játszadozunk térjünk a tárgyra.-az ágyra rántotta a férfit és róla is levarázsolta a felesleges ruhákat. Ujjait puha fehér hajkoronába túrta és ajkát a fiúéra nyomta. Bőr a bőrrel találkozott és a kettőjük szenvedélye alig akart csendesedni. Ujjaik felfedezték egymást pedig már régóta ismertek egymás minden egyes porcikáját. Minden egyes pontot ahol a férfi ujjai jártak azt ajkai követék édes sóhajokat kicsalva a lányból.
***
Tirinna a fiú mellkasán pihentette a fejét. Hallgatta a Blais ütemes szív dobogását.
-Hogy állnak a tervek.-kérdezte a fiú.
-Már egy és mást tudok a nemezisemről.-ujjaival alaktalan mintákat rajzolt Blais mellkasára.
-Na és milyen?
-Gusztustalanul jó, kedves és még szép is.-a könyökére támaszkodót és úgy nézte a férfit.-Viszont nem rejti véka alá az érzelmeit túl könnyű ki ismerni és túl sok a gyenge pontja.-rövid szünetet tartott.-Nem is tudom elhinni hogy hogy lehet egyáltalán a rokonom az a nebáncsvirág.-fintor ült ki a lány arcára.
-Egy gyenge sarj akit ki kell iktatni a családból.-Blais meg fogta a lány kezét és össze kulcsolta a sajátjával.-Nem ő az első de ő lesz az utolsó.-csókot lehelt a lány ujjaira.
Kopogás szakította őket félbe.
-Gyere be.- kiáltotta Tirinna. Aina szőke feje tűnt fel az ajtó résben.
-Az öccse vissza tért a küldetésből. Kívánja őt látni.-kérdezte félénken a komorna lány.
-Mondja meg neki hogy egy perc és találkozunk a nagy teremben.-válaszolja. Aina becsukja súlyos ajtót magára hagyva a két fiatalt.
-Úgy gondolom most a hiányos részek is ki tisztulnak.-a lány köntösébe burkolózik.-Velem jössz.-a válla felet a fiúra nézett.
-Igen kedvesem.-egy csettintés és egy elegáns öltöny jelenik meg a fiún.-Indulhatunk.-a karját nyújtotta lánynak amit ő el is fogadott. Kiléptek a napfényes folyosóra. A folyosó csendes volt csak az éppen ott dolgozó szobalányok neszeztek ahogy a képekről törölgették a port. Csöndben sétáltak el tágas nagy terembe. A termet bevilágította a reggeli napsütés. A nap fény különböző mintákat vetett a földre és a fehér falakra ahogy meg tört a színes ólom üveg ablakon. A terem hátsó fala teljes felületét polcok foglalták el rajta könyvek üvegcsék minden féle színben. Elölte egy asztal és a mögötte egy nagy trón szerű szék. Tirinna végig lépked a székig és helyet foglalt benne Blais mellé lépet amikkor a fekete holló berepült az ablakon. Hangos károgás és szárny csapdosás törte meg a terem csendjét.
-Xavier hát vissza tértél.-a holló károgót mintha csak valamit mondani akart volna.-O hát persze nem tudsz beszélni.-Tirinna csettintett. A hollót fekete köd vette körül és egyre nagyobb lett. A ködből fekete pulóverbe bujtatót karok és fekete farmerbe bújtatót lábak tűntek elő.
-Oh de jó végre embernek lenni.-a férfi a vállát ropogtatta ki ami be gémberedett a holló testben. Xavier magas és jó képű férfi volt. Hullámos fekete haj és sötét szem igazán titokzatos külsőt kölcsönzőt neki.-Tudjátok milyen rossz abba a pici testbe bezárva lenni.-karját a feje fölé nyújtotta.
-Milyen az én unoka húgom.-vonta fel a szemöldökét Tirina. Xavier összevonta a szemöldökét és egy kicsit a gondolataiba mélyedt.
-Igazán naiv és a velejéig jó.- Xavier az asztalra ült.-A barátaiért valószínűleg bármit meg tenne és már három fiú is koslat utána.-elpöcköl egy kis szösz a nadrágjáról majd Tirina felé fordul.
-Kik?-kérdezte a lány.
-Nick Adams, egy kis boszorkánymester, Evan Gage egy árva gyerek, viszont aki a legjobban liheg utána az Daniel Dixon aki egy vérfarkas.-Tirina bólintót.
-Át adtad az üzenetem.-ujjait az ölébe fektette és felnézet a fiúra aki az asztalon ült.
-Persze és meg kell mondjam elég ijedt arcot vágót de azonnal a levél után nyúlt.-Xavier elismerően bólintót.
-Szóval bátor a kicsike.-Tirinna a polchoz sétált és leemelt róla egy üres üvegcsét.
-Vagy csak vakmerő és meggondolatlan.-kontrázott Blais.
-Hozd ide a kutyust Xavier.-utasította Tirinna a fiút. Xavier fejet hajtott majd távozót az ajtón. A lány intet a kezével mire egy hatalmas tükör jelent meg előtte.-Mutasd Teressa Blaket.-súgta a tükörnek. A sík felszín hirtelen hullámzásba kezdet. Tirinna képe eltűnt a fényes felületről és a helyét egy zsúfolt kávéházi kép váltotta fel. Az asztalnál három fiatal ült egy fiú és két lány. A srácnak szőke haja volt és a két lánynak pedig barna haja. Hirtelen lánc csörgés volta magára a figyelmet. Xavier egy köszös ruha és hajkupacot vonszolt maga után a láncon.
-Melyikük Teressa?-kérdezte Tirina mitsem vetve a láncon vonszol embere.
-A magas barna.-válaszolta Xavier és egy erőset rántott a láncon. A végén lévő ember térdre hullót. Blais Tirinna mellé sétált kezét a lány vállára csúsztatta.
-Unalmas.-szólt Blais. Tirinna a képet bámulta erősen hát ha észre vesz valami szokatlant, de semmi. Újabb intés a tükör és rajta Teressa képe a ködbe veszett.
-Yvett,Yvett, Yvett.-Tirinna a lányhoz sétált. Viszont a lány nem mozdult csak lógatta a fejét és térdel a hideg kőpadlón.
-Hozzád szóltak.-Xavier belemarkol a koszos hajtömegbe és felrántja annál fogva a lány fejét. Arca csupa kosz kivéve ott ahol tisztára mosta az arcát a szeméből folyó könnyek. Ajkai felhasadtak és arcát sebek borították. Zöld szemei körül monokli éktelenkédet.
-Kapd be.-nyögi a fájdalomtól. Tirina csak nevet.
-Igazán bájos vagy.-mondta Tirinna és lekevert neki egy pofon. Keze erősen csattan a védtelen lány arcán.-Csak sosem tudtad be fogni a nagy szádat.-Tirinna csak néz a láncra vert lányt aki éppen vért köp a padlóra.
-Úgy is meg fog téged ölni.-kezével letörli a szája szeléről a vért.-Ő erősebb nálad nem győzhetsz.-a lány nevet ami Tirinnát éktelen haragra gerjeszti. Hogy merészel ez a mihaszna eb nevetni rajta. Rajta aki az egyik leghatalmasabb fekete mágus. Tirina elkapja a lány torkát és egészen addig emeli fel amíg a lány lába nem kalimpál a levegőben.
-Te kis szuka nem beszélhetsz így velem csak egy szánalmas kis porszem vagy ebben a világban én pedig a világot tartom a kezembe te semmit nem jelentesz a halálodat senki nem veszi észre. Még a szánalmamra sem vagy méltó.-a lány próbált szabadulni a halálos szorításból de hiába az túl erősen tartotta öt.
-Dögölj meg.-nyögte Yvett. Tirina egy varázslatot kezdet el mondani:
Tirina befejezte a kántálást amikkor a lány szájából ki kígyózót a lelke gondosan bezárta a kezében lévő üvegcsébe. A lány csak állt és nem mozdult.
- Öld meg magad- szólt Tirinna. Lány azonnal mozdult, ujjain karmok nőttek és kezét a mellkasába mélyesztette. Semmi nyikkanás vagy sikoly. El terül a padlón és nem mozdul többet.-Xavier ha lehet takaríts, nagy a mocsok.-Tirina távozót a nagy ajtón és Blais is követte öt. Magára hagyva Xaviert és a halott Yvett.
A következő rész tartalmából:
Fellapoztam a naplót. Anyám kéz írásával van tele minden egyes lap. Az oldalak tetején napok évek hónapok állnak. Találomra bele lapozok a naplóba.
"~1999 Szeptember 11
Nem akartam öt, nem akartam. Viszont amikor előszór a karomban tartatom a pici testét és bele néztem a pici zöld szemeibe. Tudtam tévedtem mindig is akartam, mindig is akartam a lányomat csak eddig a pillanatig hazudtam magamnak.Mert amikor csak ránéztem nem a milliónyi dolgot láttam ami majd egy idő után majd a vállát fogja nyomni, csak öt láttam,a lányomat. Teressa Mary Blake a legcsodálatosabb legszebb teremtmény a világon."
Sziasztok jó sokáig nem volt rész de most itt a következő remélem élveztétek.
-Hol voltál te semmire kelő lány.-üvölti és már nyúlt fésű ért hogy a másik lányhoz vágja.
Aina meg sem rezzent a durva szavak hallatán csak belépet a szobába és előkészítette az úrnője aznapi ruháját. Tirinna ledobta magáról a selyemköntöst és meztelenül állt a szoba közepén. Sosem szégyellte a testét ráadásul csak Aina állt a szobában. Aina feladta a lányra az abroncsos alsó szoknyát majd meg húzta a fűzőket.
-Egy kicsit szorosabbra.-utasította a szolgáló lányt aki eleget is tett a parancsnak.
Karja kissé meg feszült ahogy szorosabbra húzta a fűzőt a lányon. Útóljára ráborítja a felső rész.A ruha szoknya fekete folyam ként folyt végig a lány körül, derekát erősen ölelte, mellkasán strasszokkal díszített csillogással ragyogott és karjait csipke fátyollal vonta körbe. A ruha elütött a lány ragyogó fehér és hibátlan bőrétől. Trinna leült a fésülködő asztalhoz és a nagy tükörbe nézett. Sötét barna haja az arca köré omlik egészen a hata közepéig. Aina mögé lépet és végig húzta a hajkefét a lány gyönyörű haján.
-Fel tüzem vagy hagyjam ki engedve.-Aina a fésű ért nyúlt de csak úrnője feje felett lebegtettet nem süllyesztette a dús sötét barna tincsekbe.
-Kiengedve.-mondja Tirina és a tükörképét bámulja.-Ivan már meg érkezett.-arca megrezzent ahogy a szolgáló lánya egy nagyobb gubancba akasztotta a fésűt.
-Még nem úrnőm de Blase úr itt van.-a lány még húz néhányt a hajkefével majd az asztalra teszi.
-Szólj neki hogy bejöhet aztán mehetsz.-Tirinna hangja rideg és parancsoló. Aina pukedlizett majd kilépett a nagy kétszárnyú ajtón. Tirina felsóhajtott és a nyakába akasztotta fekete opál köves nyakláncát. Ujjait végig húzta a sima kerek felületen. Újból kinyílt a szoba ajtó a szóba ajtó és egy fess férfi lépettbe rajta. Blase volt a neve. Hó fehér haja és jeges kék szemei földöntúli kinézetett kölcsönöztek. Markáns arc és magas test alkat.
-Tirina, gyönyörű vagy mint mindig.-hajolt meg udvariasan. Nem nem látta hogy a lány elmosolyodik de tudta milyen hatással van rá ha bókol neki.
-Nem kell hogy bókolj.-fordúlt meg Tirina és a férfi szemeibe nézett aztán lassan közelebb lépett-Már anélkül is a tiéd vagyok.-ajkait a férfiéhoz nyomta és karjait a nyaka köré fonta. A férfi sem tiltakozott és karját a lány derekára helyezte.
-Jól ál ez a ruha de jobban szeretném ha nem lenne rajtad.-a férfi ujjai gyorsan dolgoztak hogy ki oldják a fűzött.
-Van egyszerűbb módja is.-a lány csettintett és a füzű lehullt róla felfedve a hó fehér bőrét.
-Mindig is szereted a trükköket.-Blase ajkait a a hófehér kulcsontjához érintette és apró harapásokkal egészen a lány füléig.Ujjait végig húzta a lány márvány színű bőrén.
-Neh játszadozunk térjünk a tárgyra.-az ágyra rántotta a férfit és róla is levarázsolta a felesleges ruhákat. Ujjait puha fehér hajkoronába túrta és ajkát a fiúéra nyomta. Bőr a bőrrel találkozott és a kettőjük szenvedélye alig akart csendesedni. Ujjaik felfedezték egymást pedig már régóta ismertek egymás minden egyes porcikáját. Minden egyes pontot ahol a férfi ujjai jártak azt ajkai követék édes sóhajokat kicsalva a lányból.
***
Tirinna a fiú mellkasán pihentette a fejét. Hallgatta a Blais ütemes szív dobogását.
-Hogy állnak a tervek.-kérdezte a fiú.
-Már egy és mást tudok a nemezisemről.-ujjaival alaktalan mintákat rajzolt Blais mellkasára.
-Na és milyen?
-Gusztustalanul jó, kedves és még szép is.-a könyökére támaszkodót és úgy nézte a férfit.-Viszont nem rejti véka alá az érzelmeit túl könnyű ki ismerni és túl sok a gyenge pontja.-rövid szünetet tartott.-Nem is tudom elhinni hogy hogy lehet egyáltalán a rokonom az a nebáncsvirág.-fintor ült ki a lány arcára.
-Egy gyenge sarj akit ki kell iktatni a családból.-Blais meg fogta a lány kezét és össze kulcsolta a sajátjával.-Nem ő az első de ő lesz az utolsó.-csókot lehelt a lány ujjaira.
Kopogás szakította őket félbe.
-Gyere be.- kiáltotta Tirinna. Aina szőke feje tűnt fel az ajtó résben.
-Az öccse vissza tért a küldetésből. Kívánja őt látni.-kérdezte félénken a komorna lány.
-Mondja meg neki hogy egy perc és találkozunk a nagy teremben.-válaszolja. Aina becsukja súlyos ajtót magára hagyva a két fiatalt.
-Úgy gondolom most a hiányos részek is ki tisztulnak.-a lány köntösébe burkolózik.-Velem jössz.-a válla felet a fiúra nézett.
-Igen kedvesem.-egy csettintés és egy elegáns öltöny jelenik meg a fiún.-Indulhatunk.-a karját nyújtotta lánynak amit ő el is fogadott. Kiléptek a napfényes folyosóra. A folyosó csendes volt csak az éppen ott dolgozó szobalányok neszeztek ahogy a képekről törölgették a port. Csöndben sétáltak el tágas nagy terembe. A termet bevilágította a reggeli napsütés. A nap fény különböző mintákat vetett a földre és a fehér falakra ahogy meg tört a színes ólom üveg ablakon. A terem hátsó fala teljes felületét polcok foglalták el rajta könyvek üvegcsék minden féle színben. Elölte egy asztal és a mögötte egy nagy trón szerű szék. Tirinna végig lépked a székig és helyet foglalt benne Blais mellé lépet amikkor a fekete holló berepült az ablakon. Hangos károgás és szárny csapdosás törte meg a terem csendjét.
-Xavier hát vissza tértél.-a holló károgót mintha csak valamit mondani akart volna.-O hát persze nem tudsz beszélni.-Tirinna csettintett. A hollót fekete köd vette körül és egyre nagyobb lett. A ködből fekete pulóverbe bujtatót karok és fekete farmerbe bújtatót lábak tűntek elő.
-Oh de jó végre embernek lenni.-a férfi a vállát ropogtatta ki ami be gémberedett a holló testben. Xavier magas és jó képű férfi volt. Hullámos fekete haj és sötét szem igazán titokzatos külsőt kölcsönzőt neki.-Tudjátok milyen rossz abba a pici testbe bezárva lenni.-karját a feje fölé nyújtotta.
-Milyen az én unoka húgom.-vonta fel a szemöldökét Tirina. Xavier összevonta a szemöldökét és egy kicsit a gondolataiba mélyedt.
-Igazán naiv és a velejéig jó.- Xavier az asztalra ült.-A barátaiért valószínűleg bármit meg tenne és már három fiú is koslat utána.-elpöcköl egy kis szösz a nadrágjáról majd Tirina felé fordul.
-Kik?-kérdezte a lány.
-Nick Adams, egy kis boszorkánymester, Evan Gage egy árva gyerek, viszont aki a legjobban liheg utána az Daniel Dixon aki egy vérfarkas.-Tirina bólintót.
-Át adtad az üzenetem.-ujjait az ölébe fektette és felnézet a fiúra aki az asztalon ült.
-Persze és meg kell mondjam elég ijedt arcot vágót de azonnal a levél után nyúlt.-Xavier elismerően bólintót.
-Szóval bátor a kicsike.-Tirinna a polchoz sétált és leemelt róla egy üres üvegcsét.
-Vagy csak vakmerő és meggondolatlan.-kontrázott Blais.
-Hozd ide a kutyust Xavier.-utasította Tirinna a fiút. Xavier fejet hajtott majd távozót az ajtón. A lány intet a kezével mire egy hatalmas tükör jelent meg előtte.-Mutasd Teressa Blaket.-súgta a tükörnek. A sík felszín hirtelen hullámzásba kezdet. Tirinna képe eltűnt a fényes felületről és a helyét egy zsúfolt kávéházi kép váltotta fel. Az asztalnál három fiatal ült egy fiú és két lány. A srácnak szőke haja volt és a két lánynak pedig barna haja. Hirtelen lánc csörgés volta magára a figyelmet. Xavier egy köszös ruha és hajkupacot vonszolt maga után a láncon.
-Melyikük Teressa?-kérdezte Tirina mitsem vetve a láncon vonszol embere.
-A magas barna.-válaszolta Xavier és egy erőset rántott a láncon. A végén lévő ember térdre hullót. Blais Tirinna mellé sétált kezét a lány vállára csúsztatta.
-Unalmas.-szólt Blais. Tirinna a képet bámulta erősen hát ha észre vesz valami szokatlant, de semmi. Újabb intés a tükör és rajta Teressa képe a ködbe veszett.
-Yvett,Yvett, Yvett.-Tirinna a lányhoz sétált. Viszont a lány nem mozdult csak lógatta a fejét és térdel a hideg kőpadlón.
-Hozzád szóltak.-Xavier belemarkol a koszos hajtömegbe és felrántja annál fogva a lány fejét. Arca csupa kosz kivéve ott ahol tisztára mosta az arcát a szeméből folyó könnyek. Ajkai felhasadtak és arcát sebek borították. Zöld szemei körül monokli éktelenkédet.
-Kapd be.-nyögi a fájdalomtól. Tirina csak nevet.
-Igazán bájos vagy.-mondta Tirinna és lekevert neki egy pofon. Keze erősen csattan a védtelen lány arcán.-Csak sosem tudtad be fogni a nagy szádat.-Tirinna csak néz a láncra vert lányt aki éppen vért köp a padlóra.
-Úgy is meg fog téged ölni.-kezével letörli a szája szeléről a vért.-Ő erősebb nálad nem győzhetsz.-a lány nevet ami Tirinnát éktelen haragra gerjeszti. Hogy merészel ez a mihaszna eb nevetni rajta. Rajta aki az egyik leghatalmasabb fekete mágus. Tirina elkapja a lány torkát és egészen addig emeli fel amíg a lány lába nem kalimpál a levegőben.
-Te kis szuka nem beszélhetsz így velem csak egy szánalmas kis porszem vagy ebben a világban én pedig a világot tartom a kezembe te semmit nem jelentesz a halálodat senki nem veszi észre. Még a szánalmamra sem vagy méltó.-a lány próbált szabadulni a halálos szorításból de hiába az túl erősen tartotta öt.
-Dögölj meg.-nyögte Yvett. Tirina egy varázslatot kezdet el mondani:
-Élet és halál a kezemben összpontosul.
Lelked fonalát elvághatom,
az életedet mostantól én uralom.
Lelkedet nekem adod,
ellenkezésed hiába való.-
Tirina befejezte a kántálást amikkor a lány szájából ki kígyózót a lelke gondosan bezárta a kezében lévő üvegcsébe. A lány csak állt és nem mozdult.
- Öld meg magad- szólt Tirinna. Lány azonnal mozdult, ujjain karmok nőttek és kezét a mellkasába mélyesztette. Semmi nyikkanás vagy sikoly. El terül a padlón és nem mozdul többet.-Xavier ha lehet takaríts, nagy a mocsok.-Tirina távozót a nagy ajtón és Blais is követte öt. Magára hagyva Xaviert és a halott Yvett.
A következő rész tartalmából:
Fellapoztam a naplót. Anyám kéz írásával van tele minden egyes lap. Az oldalak tetején napok évek hónapok állnak. Találomra bele lapozok a naplóba.
"~1999 Szeptember 11
Nem akartam öt, nem akartam. Viszont amikor előszór a karomban tartatom a pici testét és bele néztem a pici zöld szemeibe. Tudtam tévedtem mindig is akartam, mindig is akartam a lányomat csak eddig a pillanatig hazudtam magamnak.Mert amikor csak ránéztem nem a milliónyi dolgot láttam ami majd egy idő után majd a vállát fogja nyomni, csak öt láttam,a lányomat. Teressa Mary Blake a legcsodálatosabb legszebb teremtmény a világon."
Sziasztok jó sokáig nem volt rész de most itt a következő remélem élveztétek.
Raposa
