UTOLSÓ KARÁCSONY
2009.12.24. Toronto, Canada
~TESSA
Nézem, ahogy apu begyújt a kandallóba. A kis szikrák hirtelen nagy lángokban
nyaldossák a fahasábokat. Az én feladatom a fa feldíszítése volt Tobyval
együtt.
-TeeTee figyelj, oda különben sosem leszünk kész.-Toby egy újabb gömbért nyúlt
és felrakta a karácsonyfa egy pontjára ahol még nem fénylett egy dísz sem. Az
egész házat mézes kalács illat lengte be ezzel jelezve, hogy egy újabb adag
süti emberke lett készen a sütőben.Apu kiszaladt a konyhába, míg mi folytattuk
a gömbök és a többi dísz felakasztását a fenyőfára. Lassan már kiürült a doboz,
amelyben a díszek voltak.
-Toby mindjárt kész vagyunk, ugye feltehetem majd én a csillagot.-rángattam meg
Toby kötött pulóverét, amit még tavaly karácsony kor kapott a nagyitól.
-Persze hogy felteheted TeeTee.- még körbe tekerte a fa körül a fényeket mivel
ahoz én nem voltam elég magas.-Nah gyere.-a kezembe kaptam a csillogó
csúcsdíszt és hagytam, hogy Toby a nyakába ültessen, hogy elérhessem a fa
legtetejét.Elhelyeztem a fa tetején a csúcsdíszt ezzel be fejezve a
karácsonyfa díszítését. Miután a lábaim földet értek meg csodáltam a remekművet.
-Vár mindjárt még szebb lesz.-Toby a konnektorhoz lépet és bedugta az izzósort.
A fát elborította a sok kicsi kis izzó fénye, amelyek a gömbökről vissza
verődve még jobban beragyogták a szobát. Olyan gyönyörű volt, hogy alig tudtam
levenni róla a szemem.
-TeeTee gyere, díszítheted a mézeskalácsokat.-apa ki kukucskált a konyhából.
Igen viccesen nézet ki anyu rózsaszín kötényében és a sárga sütőkesztyűben.
-Megyek apu.-lesimítottam a szép ruhámat, amit direkt karácsony miatt vettem
fel. Egy nagyon szép darabvolt. Az egész vörös színben pompázót kis masnikkal a
vállánál és aranyszínű gombokkal az elején. Feltűrtem az ujját nehogy
összekenjem és lekaptam az egyik kötényt, ami az ajtó melletti akasztón lógott.
A nyakamba akasztottam és megkértem Tobyt hogy kösse össze hátul. Felmásztam a
székre és neki láttam a cukormázzal bevonni a kis mézeskalács figurákat. Már
majdnem befejeztem amikkor Toby hangja szólalt meg a nappaliból.
-TeeTee gyere.-letettem az utolsó mézeskalács emberkét és a nappaliba rohantam.
Ki néztem a hatalmas ablakon és megláttam, hogy nagy pelyhekben hull odakint a
hó.
-Esik a hó.-kiáltottam és felkaptam a csizmám majd kirohantam a kinti hóesésbe.
Kinyújtottam a kezem és néztem, ahogy a hópelyhek elolvadnak a tenyeremben.
-TeeTee azonnal gyere be egy kabátért.- apu dühösen nézet rám a bejárati
ajtóból és kezében a zöld kabátomat szorongatta.
Odaszaladtam hozzá és felvettem. Toby is ki jött a hóesésbe a fejemre húzott
egy kötött sapkát és a nyakamba kötött egy sálat. A vastag hó réteg fedte be
már a földet ezért nekilátunk a hóember építésnek. Görgettük a fehér gömböket
és még apa is besegített. Mire kész lett a hó emberünk addigra besötétedett és
mindannyian kimelegedtünk a nagy munkában.
-Gyertek. Igyunk egy jó meleg forró csokit.-Apa betessékelt minket a házba majd
mindannyian levettük a kabátjainkat és a csizmáinkat majd leültünk a kanapéra.
-Mikor jön már anya?-kérdeztem aput és utána bele ittam a forró csokiba. Toby a
fotelban ült és lábát kinyújtotta a földön.
-Hamarosan.-válaszolta apa. Majd magához ölelt. Lehunytam a szemem és élveztem
a szeretettet, ami körbe lengte az egész szobát.
***
A telefon csörgésére riadtam fel. A nappali kanapéján feküdtem és anyu kézzel
varrott patchwork pléddel voltam be takarva. Ránéztem az órára és lassan 11-et
ütött.
-Blake rezidencia.-szólt apu bele a telefonba. Láttam, ahogy hallgatja az a
vonal túl felén lévő hangját és erősen ráncolja a szemöldökét. Majd hirtelen
kicsusszant a kezéből a kagyló. Toby rohant be a csattanásra.
-Mi a baj apa.-a bátyám apu vállára tette a kezét, de ő nem felelt.
-Kérlek vidd fel Tessát a szobájába.- nyelt egy nagyot és a kagylóért nyúlt ami
a földön hevert.
-Gyere TeeTee menyünk fel a szobába.- intett a fejével a lépcső felé.
-De miért mi a baj.- rángattam meg a pulóverét.
-Gyere-mondta majd kézen fogott és felvitt a szobámba.
-Feküdj le aludni holnap mindent megbeszélünk.- hajtotta fel a takarómat.
Bemásztam a puha ágyikómba és kényelmesen elhelyezkedtem.
-Toby mikkor jön anya haza?-kérdeztem tőle.
-Aludj.-elsimított néhány hajtincset az arcomból majd egy puszit, nyomot a
homlokomra.-Álmodj szépeket.-csukta be az ajtót maga mögött. Amint becsukódott
az ajtó az ablakhoz rohantam ki néztem a hó esésbe majd letérdeltem a padlóra.
-Tudom hogy tudod hogy nem igen hiszek benned és tudom hogy ezért nem is igen
kérhetnék tőled semmit de szükségem van a segítségedre vigyáz anyukámra akár
hol is van nem kell más erre a karácsonyra csak ez.-ujjaimat erősebben
szorítottam és szemeimet még erősebben be hunytam.-Ámén.-súgtam majd az ablak
hideg üvegének döntöttem a fejem. Majd lehunytam a szemem és meg próbáltam
álomba szenderülni a kényelmetlen helyzetem elemére.
Boldog karácsonyt kívánok nektek. Remélem sok-sok fincsi kaját ettetek a napok során és jól telnek az ünnepek. Remélem tetszett ez a kis szösszenet.
Raposa
