VÁRATLAN LÁTOGATÓ(K)
~TESSA~
A nap sugarak jó esően csiklandozták az arcomat. Mintha a tegnap csak egy álom lett volna. Angie ágya felé néztem. Aludt még. Arca nyugodt volt és ellazult. Ahol fény érte az arcát ott hó fehér bőré már már át tetsző volt. Vajon milyen természetfeletti lény lehet.
-Szellem.-válaszolta és egy szempillantás alatt előttem termett. Az ijedségtől hátra hőköltem és emiatt egy nagy puffanással értem földet az ágy mellett.
-Aú.-nyögtem fájdalmasan.- Akkor nem kénne átlátszónak lened és lebegned?-kérdetem.
-Fogadni merek csak filmekben láttál szelemet és abból is a rosszabbik változatot.-nevetett Angie.
-Igen. Eddig még azt sem tudtam hogy ti léteztek egyáltalán.-mondtam halkan és az ujjaimat tanulmányoztam.
-Hé sajnálom. Nem úgy értettem.-mondta.-Szeretnéd hallani a történetemet. Vagyis azt hogy váltam szellemmé.-fogta meg a kezem és gyengén meg szorította.
-Igen érdekel.-mondtam és rá mosolyogtam.
-Oké.- hasra feküdt.- A második világ háború alatt ápolónő ként szolgáltam. Anyám meg halt még a háború ki robbanása előtt, apám és a bátyám a frontra került.Én meg mivel nem volt más lehetőségem és mert mindig is szerettem segíteni másokon ápolónő lettem. Ifjú lány ként nem voltam még szerelmes és az első szeremhez semmi sem fogható. Amikor szerelmes lettem egy katonába akkor nem érdekelt semmi. A szavai meg szédítettek, elhomályosították a józan ítélő képességemet. Bár nem vakított volna meg a múló románc lángja. Csak a lelkem kellett neki. A szó szoros értelmében.-mondta.
-Ez borzalmas.-mondtam és mellé feküdtem az ágyon. Még vagy más fél óránk volt Nem is gondoltam hogy ennyire fog hiányozni a bátyám. Viszont hogy mondom el neki ezt az egészet anélkül hogy örültnek nézne. A gondolataim közül Angie hangja térített vissza.
-Még csak most jön majd a java.-mondta Angie.- Randira hívott és én örömmel igent mondtam neki. Nem is sejtettem hogy csapdába sétálok. Elvit egy közeli erdőben levő tisztáshoz. Azt hittem hogy egy csillag nézős randevú lesz. Közel sem voltam az igazsághoz. A tisztás fáklyákkal volt meg világítva.Körül akartam nézni amikor is egy tompa ütést éreztem és utána semmi. Egy kő asztalon tértem magamhoz nem tudtam mozogni. Le voltam kötözve és akar hogy próbáltam kiszabadulni nem sikerült. Nem láttam őt sehol sem sikoltattam de senki nem jött segíteni. Pár másodperc múlva meg láttam öt de nem volt egyedül. Egy nő is vele volt az arcát nem láttam mivel egy csukja takarta. Egy kés volt a kezébe. Belém fagyot a sikoly is.Valami varázslatot hajtott végre amitől elaludtam. Nem tudom menyi ideig aludtam de amikor magamhoz tértem nem volt ott senki csak egy vágás a testemen.-félre húzta pólója nyak kivágását és így láthatóvá tette a kulcsoltja közepétől egészen a válla végéig húzódó forradást.-Azt hittem semmi komoly nem történt. Haza mentem és meg próbáltam elfelejteni a történteket, amikor is az egyik nap meg nem vágtam magam miközben kaját csináltam magamnak. Nem vérzett a sem semmi nem történt egybe forradt aztán semmi. Még a fájdalmat sem éreztem. Aztán hallottam erről a helyről elakartam jönni hogy meg tudjam mi történt velem viszont a családom miatt nem lehetett. Pár nap múlva véget ért a háború. Viszont se apa se a bátyám nem élte túl. Eljöttem ide és meg tudtam hogy ár egyáltalán nem élek halott vagyok egy szellem. Akkor este elvették a lelkem és meg öltek.Mindent elvetek tőlem a családomat és az életemet is.-Angie hangja zokogásba. Magamhoz öleltem a barátnőmet és meg nyugtatás ként a hátát simogattam.
-Már nem is lehetsz ember?-kérdeztem.
-De ha vissza szerezném a lelkem.-tölt el magától és meg törölte az orrát a kézfejével.-Aminek az esélye igen csekély. egy szóval lehetetten.-nyelt egy nagyot.
-Én majd vissza szerzem.-mondtam.
-Tessy nem kell. Nem akarom hogy az életed kockáztasd egy olyan dologért ami nem biztos hogy sikerrel járna. Ígérd meg hogy nem teszed meg. Ígérd meg hogy keresed meg a lelkem.-szorította meg a kezem és könyörgően a szemembe nézet.
-Ígérem...-hogy meg találom a lelked. Bármi áron is. Az utolsó két mondatott csak magamban mondtam el.
-Köszönöm. Na gyere ideje készülődni.-pattant fel Angie az ágyról és elsietett a szekrénye felé.
Míg ő ruhát keresett magának én felkaptam az egyen ruhát magamra. A medált a szoknya zsebébe süllyesztetem. Hajamat copfba fogtam és máris készen álltam a mai napra. Angie felkapta aznapi ruháit szokás szerint nem tejesen az egyen ruhát. kék ujjatlan felsője tökéletesen passzolt rá és a vörös kendőt a csuklójára kötötte. A szoknya rajta sokkal jobban ált és a magassarkú szandáljában lábai hosszabbnak tűntek alacsony termete ellenére. Még annyi ideje is volt hogy feldobjon magára egy jó sminket. A tüköröl rám pillantott.
-Miért nem engeded ki a hajad olyan szép.-mondta a frissen rágógumi színűre festett ajkaival.
-Mert idegesít hogy a szemembe lóg és hogy lesül tőle a nyakam.-mondtam.-Mehetünk?-kérdeztem.
-Ja igen.-válaszolta majd felkaptuk a füzetünket és tankönyveinket és elindultunk az iskola szárny felé.
Olyan más volt az iskola mintha minden felpezsdült volna. Már senki nem takargatta valódi kilétét. Sokkal lazábbak voltak, mintha mindegyikükről lehullt volna az álarca. Voltak tündérek a szivárvány minden árnyaltú szárnyakkal és bőrrel. Kentaurak, szatírok és még megannyi mesebeli lény. Elértük a termünket amikor meg halottam egy ismerős hangot.
-Tessa várj.-meg fordultam és Daniel állt ott egy centire fékezett le előttem.
-Én magatokra hagylak.-mondta Angie és be sietett a terembe.
-Hoztam neked valamit.-Daniel előkapott egy láncot a zsebéből.- Gondoltam erre feltehetnéd a medált.-nyújtotta felém a kezét amiben ott lógott lánc. Elővettem a zsebemből a medált és az ö kezéből a láncot és össze fűztem őket.
-Be kapcsolod?-kérdeztem és felé nyújtottam a láncot amin már himbálódzott a medál. Elvette tőlem és mögém állt. Át nyúlt a vállaim felett és előttem szét kapcsolta a láncot aztán a nyakam mögött össze kapcsolta. Ujja is súrolták a nyakam amitől kellemes bizsergés futott végig rajtam.
-Köszi.-ujjaimat végig fúttam a medálon. Aztán rá mosolyogtam.
Beléptünk a terembe ahol őrjöngés volt. Aaron egy víz labdával játszott.(???) Nem, most komolyan egy vízből készült labdával szórakozott vagy én aludtam keveset.
-Most jól látom hogy Aaron egy vízből készült labdával játszik vagy volt valami a tegnapi vacsorában és attól képzelődök.-súgtam Danielnek.
-Nem képzelődsz.-nevettet Daniel.-Aaron egy víz elementál. Uralja a vizet.- magyarázta Daniel.
Most már értem a vizes beszólását az első napomon. Gabe vér vörös italt szürcsölt egy ásvány vizes flakonból. Nah az tuti hogy nem a sarki boltba vette.
-Gabe vámpír?-a kérdés sokkal inkább kijelentésnek szántam mint kérdésnek még is kérdésnek hatott inkább. Bár a válasz már egy értelmű volt azért szeretem volna ha valaki ki mondja hangosan is.
-Igen.-válaszolta.
-Ha még egyszer a közelembe jössz azzal víz gömbbel és miattad uszonyt növesztek az osztály közepén akkor nagyon megverlek seggfej.-kiáltotta dühösen Cora és néhány lépés hátrált az önjelölt zsonglőr mestertől.
-Uszony?-vontam fel kérdőn a szemöldököm.
-Sellő.-mondta és arca meg feszült aztán mintha nem is ö irányítaná a testét ketöt arrébb lépet mellölem. Torkából morgás tört fel.
-Elhiszem hogy most van "az avasuk be minden be az új lányt nap" de ezt ne az út közepén csináljátok tudod valakik szeretnének bejönni azon az ajtón.-állt meg mellettem Case. Daniel meg sem mozdult olyan volt mint egy szobor.
-Ezt, hogy csináltad?- kérdeztem csodálkozva.
-Na vajon? Én vagyok Harry Potter.-mondta cinikus hangon.-Boszi vagyok okos tojás. Varázslat meg minden.- mondta és tett két kört a kezével a levegőben. Ujjairól különféle csillámok hullottak és aztán eltűntek a levegőben.
-Elengednél végre.-szűrte a szavakat a fogai közül Daniel.
-Ja persze.-csettintett egyet az ujjaival és azok újra szikrákat hánytak. Daniel meg mozgatta a vállait.
-Ez nekem is fog menni.-kérdeztem Case izgatottan.
-Neked ennél sokkal több is menni fog. Viszont varázslattal van levédve az egész iskola területe és ezért nem tudunk olyan varázslatot használni ami ártana egy másik diáknak.- mondta Case.
-Akkor miért tudtad használni Daniel ellen.-kérdeztem mert egy kissé össze zavart ez az egész hókuszpókusz.
-Azért mert nem lett semmi baja.Nézd meg.-borzolta össze Daniel homok szőke haját. Daniel ráadásnak rámordult de nem fenyegetés ként.-Hé.-húzta el a száját Case és kezét vissza kapta maga mellé.
Elnézve őket ahogy csipkelődtek akár a testvérek úgy éreztem hogy betolakodó vagyok. A furcsa érzés csak erősödőt amikor anyu eszembe jutott. Vajon ö is így érzet vagy ö ennek a fura de csodálatos családnak a része volt.
-Hé Tessa vigyáz!- kiáltott Aaron.
A merengésből a felém száguldó tolltártó riasztott fel. Az arcom elé kaptam a kezem és behunytam a szemem. Másodpercek elteltével sem csapódót nekem semmi ezért óvatosan kinyitottam a szemeim. A tolltartó pár centire lebegett az arcomtól. A fejemet forgattam hogy különböző szögből is meg nézhet sem tényleg lebeg vagy van alatta valami.
-Ezt én csináltam?-kérdeztem és kezem elhúztam a tolltartó alatt.
-Miss Blake a helyére.-jött a hátam mögül egy erős vékony hang. A hang hallatára meg ijedtem és tolltartó milliónyi apró csillámmá esett szét. Ami aztán a földre hullott és egy kis hallomba gyűlt össze a lábamnál.
-Még javítania kell a koncentrációján Miss Blake.-mondta szigorúan Miss Corb.-És most végre a helyére fáradna hogy el kezdhessük az órát.- hangja meg ugrott egy oktávval ahogy egyre dühösebb lett.
-Akárkié is a tolltartó annak adok tollat és üzenem neki hogy sajnálom.-mondtam zavarban és a helyemre siettem. Mindenki csöndbe volt csak Aaron nevetett nagyon hangosan.
-Powell úr abba hagyná a viháncolást. Nem a tini diszkóba vagyunk.-ült le a tanárnő az asztalához és kezébe vette a névsort. Felolvasta a neveket mindenki jelen volt. Kivéve Eric.
-Eric Young.-kérdezte harmadszorra a tanárnő.-Jó akkor egy hiányzó.-éppen írta volna fel amikor is Erick ki vágta az ajtot.
-Guten Morgen meine Klassenkameraden !-lépett be az ajtón Eric és jobb kezével integetett nekünk. A bal kezében meg egy étel hordót cipelt.
-Üljön le a helyére.-mondta a tanárnő.
Eric a helyére indult de a tanárnő rászólt.
-Nasikát tegye le ide.-bökött kezével a tanáriasztal szélére. Eric az asztalhoz sétált és szomorúan letette az asztala az ételhordót. Elsétált mellettem és oda súgta nekem
-Nem baj van még csokim.-bizonyítás ként felmutatott egy zacskó csokitojást. Honnan szerzet Eric ilyenkor csoki tojást. Örök rejtély.
Az órán semmi izgalmas nem történt mentünk tovább az anyaggal. Egyedüli izgalom az volt hogy Eric kitudja-e nyitni hangtalanul a csokitojást. Ami sikerült is neki. A kicsöngö élesen hasitott a terem csöndjébe. Aztán meg meg Eric.
-Kaja idő.-kiáltotta és az asztalhoz szaladt aztán felkapta az edényt és vissza sietett a helyére.
-Legalább azt meg várhattad volna míg kimegyek.-ált fel a tanárnő majd kisétált az ajtón.
-Kié volt a tolltartó.-kiáltottam el magam.
-Az enyém.-üvöltötte vissza Aaron.
-Mi ért nem kértél egy tollat?-kérdeztem. Na jó igazából üvöltöttem mert lusta voltam felkelni a helyemről. Mindenki mást csinált Daniel zenét hallgatott a fülesén, Eric kajált, Angie telefonozott a többiek meg beszélgettek.
-Minek úgyse írt volna.Tudod Tessa ahhoz hogy írhasson Aaronak ismerni-e kénne az ABC-ét.- bökte oldalba a szőke srácot Cora.-Max a füle piszkálásra használta volna.-tette még hozzá.
-Szeretnél vergődő halacska lenni?-kérdezte Aaron felvont szemöldökkel.
-Nem mered.-nézet vele farkas szemet Cora.
A becsöngő sem zavarta őket. Aaron a falon lévő vázából csalogatott elő egy víz gömböt és Cora felé küldte. De mire az el érhette volna célját pára felhővé robbant szét.
-Powell úr remélem nem kell az igazgatósághoz menni-e.-jött be az osztály főnök aki egyben a matek tanárunk. Lette a nehéz matektankönyveket.
-Picsába.-mondta Aaron egy kicsit túl hangosan.
-Aaron hamarabb is szólhattál volna hogy te szeretnél ma felelni. Gyere.-intett a fejével a tábla felé a tanárnő. Aaron dühösen feltápászkodott a helyéről és a táblához sétált. A tanárnő kiadta nekünk a feladatott amíg Aaront le felelteti. Tüstént neki láttam a matek feladatoknak és még az előtt kész lettem hogy Aaron befejezte volna a felelést. Angie még az elsővel sem volt kész.
-Hé. Mi a megoldása ennek a példának.-kérdezi halkan és ujjával a feladatra bök.
Kérdőn felvonom a szemöldököm mire ő egy esdeklő kutya pillantással jutalmaz. Meg enyhülök és elé tolom a füzetem. Gyors másolásba kezd. A tolla csak úgy serceg a lapon. Ujjaimmal a medálhoz értem mert furcsa érzés fogott el. Az egész testem bizserget mint ha valami rossz közelegne. Hirtelen robajlás és az ablak nagy hanggal tört darabokra. A nagy ablak apró darabokra tört és beterítette az égész termet. Kiáltások és sikolyok visszhangoztak a terembe. Körül akartam nézni de a szemem meg akadt az asztalomon ülő madárkán. Egy holló. Tollai enyhén vörösek a vérétől csőrében egy feltekert papír lapot szorongatott. Ledobta az asztalra és aztán egy hangos károgást hallatott majd kirepült a lyukon keresztül amit előbb ütött. Nyeltem egyet és a lapért nyúltam viszont a tanárnő előbb a kezébe kapta.
-Ne nyúlj hozzá lehet hogy veszélyes.-mondja de hirtelen el dobja kis lapot mint ha csak meg égette volna a kezét.
Következőleg más valaki akart a lapért nyúlni de én gyorsabb voltam és felkaptam a kis tekercset.
-Ti ne nyúljatok hozzá rám nem veszélyes.- remegő ujjakkal ki csavartam a kis fehér cetlit amin szép dőlt vörös betűkkel csak egy szó állt.
,,JÖVÖK"
Mindenki körém gyűlt és a cetlit nézték. Nem igazán értetem az üzenetet de tudtam hogy nem jelent sok jót. Síri csend telepedett az osztályra. mintha mindenki elfelejtett volna levegőt venni.
-Tessa most velem kell jönnöd.-mondja a tanárnő és arrébb tessékeli a diákokat.- Case meg kérhetlek arra hogy meg javítsd az üveget és segítesz a többieknek.-mondta a tanárnő és Case bólintott.
Felálltam a helyemről és kiléptem az osztálytársaim gyűrűjéből. Szememmel Daniel mogyoró barna szempárját kerestem. Nem olyan messze állt tőlem és szemei aggodalmasan néztem rám. Arcán néhány apróbb vágás éktelenkedett. Egy biztató mosolyt küldőt felém és én viszonoztam aztán a tanárnő után siettem. az igazgatói iroda előtt ülök és a cetlit szorongatom. A tanárnő már jó ideje bent van és én nem tudok semmit sem hogy most mi lesz. Csak néha néha ki hallatszódó hang foszlányok nyújtanak valami féle segítséget. Hirtelen ki nyílt az ajtó és az igazgató lépet ki rajta. Haja szoros kontyban nadrág kosztümje rendezett és makulátlan.
-Gyere velem.-mondja érzelem mentes hangon és elindul a hátsó kapu felé kiléptünk a nagy kétszárnyú ajtón a kertbe.
Kint melegen sütött a nap ami ritka volt környéken. Kavicsos ösvényen haladtunk. Csöndben lépkedtünk csak a talpunk alatt csikordult meg néha a kavics. Egy kis fehér házhoz értünk. Az igazgató nő a vöröses barna színűre festett ajtón és kopogott. Semmi válasz. Újabb kopogás és újra semmi.
-Jövök már.-jött egy fojtott kiáltás az ajtó túl oldaláról. Hirtelen kivágódik az ajtó és egy srác áll ott. Sötét barna tincsei kócosan meredeznek minden felé. Kezével megdörzsölte barna szemeit. Rám nézett és sóhajtott egy nagyot.
-Szóval te lennél az.- karba fonja kezeit és az ajtó félfának dől. Sötét szürke póló és egy fekete sort volt rajta. Izmos és magas alakja felém tornyosult.-Nem úgy volt hogy csak egy hónap múlva kezdjük el a kiképzését.-vonta fel a szemöldökét és a tekintettét rólam az igazgató nőre fordította.
-Most kell elkezdeni.-mondja a nő.
-MITTT?-kérdezem mivel most már az agyamra mentek a fél mondatok és furdalta az oldalam a kíváncsiság.
-Hogy igazi harcost faragjunk belőled.-mondja a srác akinek még a nevét sem tudom.
-Magatokra hagylak titeket.-azzal el is sétált.
-Evan Gage.-nyújt kezet felém amit elfogadok.
-Tessa Blake.-mondom.-Most mi lesz mert mi óta egy holló be szált matekon az ablakon azóta mindenki furább mint amikor ide jöttem.-elengedem a kezét. Aztán ujjaimmal megérintem a medált hogy nem-e veszett el út közben. Nem vesztetem el még ott volt biztonságban a nyakamba.
-Meg kel tanítalak a kard használatra és jó formába kell hoznom téged.-vont vállat mintha ez olyan természetes dolog lett volna.
-Szóval te leszel a sátán az elkövetkező hónapokban.-mondom mivel a tesi nem az erősségem. Inkább az ülő típus vagyok. Viszont a sportokkal semmi bajom sincs amíg nem nekem kell csinálni és a TV előtt ülve nézhetem egy nagy adag pop-cornnal.
-Így is lehet mondani.-vonta meg a vállát újra.-viszont szerintem mindenek előtt öltözz át.- tetőtől talpig végig mért amitől majdnem el pirultam. Hosszú léptekkel ott hagytam öt.
A folyosó csendes volt mert éppen óra volt. A szobánkban gyorsan ledobtam magamról az iskolai egyen ruhát és felvetem egy sötét kék melegítő nadrágot és az iskola vörös egyen torna pólóját. Még gyorsban felhúztam a lábamra fehér futócipőm és már kész is voltam. Miközben a ház felé tartatom hajamat copfba fogtam. Evan is át öltözött. Vagy is igazából csak felvet egy fekete nadrágot meg egy cipőt. Két bambusz pálca volt nála. Meg fordult és felém dobta az egyiket. Mind két kezemmel a bot után kaptam de semelyikkel sem sikerült elkapnom így egy hangos csattanással landolt a lábam előtt. Felnéztem a srácra aki csak rosszallóan meg csóválta a fejét.
-Remek. Két balkezes vagy. Sok dolgom lesz.- sóhajt és mellém sétál. Gyorsan felkapom a botot amellyel majd nem orrba vágom ha nem elég gyors.
-Bocsi.-mondom zavarban.
-Semmi gond.-mosolyog rám. Viszont tudom hogy már most az idegein táncolok. Mi lesz vele a későbbiekben.-Vedd fel a kezdő lépés.-utasít én meg pislogókra mint borjú az új kapura.- Haránt terpesz, térdek enyhén behajlítva, mind két kéz a boton.-mondta és be is mutatta.
Le utánoztam öt és próbáltam nem izgulni mert akkor mindig izzadni kezd a tenyerem és nem hiszem hogy Evan örülne hogy amikor ütni próbálnék kicsúszna a kezemből a bot. El helyezkedett velem szembe.
-Támadj meg.-mondja. Balról lendítem a botot hogy eltalálhassam viszont egy könnyű mozdulattal kivédte és még a botot is kicsavarta a kezemből.- Hát, ez elég béna volt.-vissza adja botot és újból felveszi a kezdő pozíciót. Újbóli ütésre készültem.
-Vááááááááááá.-egy hangos csatakiáltással estem neki, a fejem fölé emeltem a bot és Evan felé rohantam.
Arrébb ugrót előlem de én nem tudtam vissza venni a lendületből. A kezében lévő bottal ki gáncsolt. Nagy csattanással terültem el a földön. Ráadásban még csúsztam is egy keveset így meg ízlelhetem a fincsi füvet.Még ráadásban a bottal is meg ütött nem úgy hogy nagyon fájón inkább csak egy amolyan paskolás féle volt. Sokkal inkább a szégyen és a megaláztatás érzését növelte bennem mint hogy a fájdalmat. Nagy nehezen feltápászkodtam és leporoltam a ruhám amely csupa fű foltos és poros lett a mutatványomtól. Mindenem sajgott és lenyúztam a bőrt a könyökömről és valószínűleg a térdemről is mert a nadrág térdénél vörös folt éktelenedet plusz a állam jobb felét is fel horzsoltam.
-Nem hagyhatnánk abba.-kérdezem és újból meg fogom a botot és beállok a pozícióba.
-Addig nem míg legalább egy ütést be nem viszel.-mondta és újból be át a kezdő pózba. Újbóli próba és egy újabb esés és ez így ment egy jó darabig amikorra már annyira fájt a karom hogy a botot is alig tudtam meg tartani. Most sokkal meg fontoltabban vágtam neki. Jobbra lendítettem a botot aztán egy hirtelen mozdulattal balra rántottam és ezzel telibe találtam a botot. Direkt befelé csavartam ahogy ö is még elennem. Hiába próbálta nem tudta meg tartani és az a földre hullót védtelenül hagyva Evant. Egy ütést vittem be a vállánál aztán ö megadóan feltette a kezét. elöntött a győzelmi mámor és a botot a fejem fölé emelve győzelmi táncba kezdtem.
-Nyertem, nyerteeeeeeeeeeem.-kiabálom és a botot lengetem a levegőben.
-Ha kérhetem ne lengesd azt a botot mert a végén még mind a ketten meg sérülök.- tesz néhány lépést hátra nehogy eltalálja ha véletlenül kirepülne a kezemből a bambusz pálca.
Ledobtam az említett tárgyat és hanyatt dőltem a zöld fűben és nevetem. Nem azon a megjátszott lányos kuncogáson hanem a szívem legmélyéről és a legharsányabb hangon. Akár egy sziréna. A kék eget néztem amelyt egyre több acél szürke felhő takart. A testem rázkódott a nevetéstől és alig bírtam abba hagyni. Még a könnyeim is kicsordultak. Mire végre sikerült abba hagynom a nevetést addigra Evan már el is pakolt.
-Befejezted végre.- ült le mellém , hosszú lábait elnyújtotta és kezeivel meg támaszkodott a háta mögött.
-Aszem.-töröltem meg a szemem és török ülésbe ültem. Ujjaimat a hosszú zöld fűbe mélyesztetem és elvesztem a jó eső érzést ahogy azok az ujjaimat és a tenyeremet csiklandozták.-Milyen voltam?-kérdeztem és tekintetem a Evanra emeltem a földről. A srác félre döntőt fejjem tanulmányozott engem.
-Nem voltál rossz.-mondja. A meglepettségtől mindkét szemöldököm felszalad a homlokom közepéig.-Annyira.-neveti el magát amitől én is el mosolyodtam.
-Anyira.-ismétlem és újból el nevetem magam.-Hogy hogy nem jársz már iskolába?-kérdezem tőle amint mind ketten elcsendesedünk.
-Mivel 21 vagyok.-mondja mintha ez olyan egy értelmű lett volna. Le esik az állam nem néztem volna olyan idősnek. Bár a 21 nem is olyan idős.
-Oh bocs.-mondom zavartan és a fűre fordítom a figyelmem. A zöld szálakat az újaim köré csavarom újra és újra.
-Semmi gond. Sokszor meg esik. Túl erős a kis fiús bájom.-húzza ajkait egy fél mosolyra amitől az arca két oldalán apró gödröcskék keletkeznek.
-Meg lehet.-nézek rá.-Hogy lehet hogy éppen itt kötöttél ki és most egy két bal kezes lányt próbálsz kardozásra tanítani?-kérdezem és a hasamra fekszek fejemet a tenyeremen nyugtatom és onnan nézek fel Evanra.
-Úgy hogy miután itt elvégeztem a sulit én lettem a kertész.-von vállat.
-A kertész.-mosolygok és alig bírom ki hogy ne nevessek. féltem hohó ha hangosan felnevetek akkor esetleg meg sértem.
-Meg a gondok is.- teszi még hozzá és kész nem bírom tovább hangosan felnevetek. Ö meg csak néz rám értetlenül. Megint jó időbe telik mire sikerül lenyugodnom.
-Ezen mi olyan vicces ezen?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Nem tudom.-feleltem őszintén. Talán az hogy általában a gondok vagy a kertész egy morcos öreg ember szokót leni nem egy jóképű 21 éves srác.-Nekem lassan mennem kell.-mondom és feltápászkodok a kényelmes fűszőnyegről. Mivel lassan sötétedni kezdet tudtam hogy már az óráknak is vége. A kimerítő edzés után csak egy jót akartam aludni tekintve hogy holnap nincs suli.
-Holnap ugyan ekkor.-mondta majd a háza felé vette az irányt én meg a szobám felé. A szobámba érve nem találtam Angiet ezért úgy döntöttem hogy elmegyek zuhanyozni. Össze szedtem a pizsim meg a tisztálkodó szereim és a törcsim aztán a közös zuhany felé vettem az irányt. A fürdőbe lépve észre vettem hogy nem vagyok egyedül még egy lány választotta ezt az időpontot hogy zuhanyt vegyenek. A másik lány Angie volt felismertem a rózsaszín törülközőjéről. A zuhany fülkék falakkal voltak egymástól elválasztva és elörül meg egy zuhany függönye levetkőztem és beléptem a fülkébe kellemes melegre állítottam a vizet és hagytam hogy végig mossa a sajgó testem.
-Ki van itt?-kérdezi túl harsogva a zuhany hangját.
-Tessa.-ki abálom túl a csobogó víz hangját.
-Szia. Mit csinálsz?-kérdezte.
-Fürdök.-nevetem el magam.
-Még meddig? Mert én kész vagyok.-mondja és elzárja a vizet. Halottam hogy kilép de én még nem akartam kiszállni. Erőt vetem magamon és gyorsan meg mosakodtam és kiléptem én is. Angie már a pizsijébe ált. Kék pizsije amely tele volt apró kis cica fejekkel olyanná tette akár egy aranyos kislány.
-Cuki pizsi.- mondom majd bele bújok a sajátomba. Míg ő hosszú nadrágba és rövid ujjú pólóba volt addig én egy rövid nadrágba és egy ujjatlan felsőbe. Hiába volt itt hideg San Franciscóban már meg szoktam ez a pizsit és így még itt is ez hordtam.
-A tiéd meg uncsi.-húzza el a száját. Elnevetem magam és az "uncsi" pizsimre néztem.
Igaz hogy nem volt kis cicás csak egy fekete színű ujjatlan és egy szürke rövid nadrág de attól még nem uncsi. Vissza mentünk a szobánkba amikor is meg csendült vacsorára szólító harang és nekem ezzel egy időben meg kordult a hasam.
-Menyünk enni.-mondtam és elsietünk az ebédlő felé.
Miután egy jó adag tésztát belapátoltam már készen álltam a lefekvésre. Már Angie és én is az ágyban feküdtünk és éppen aludni próbáltunk amikor is valaki hirtelen berontott a szobánkba. Daniel ált a szoba közebén egy szál pizsama alsóban.
-Mi a faszt keresel itt?-kérdezem álmosan.
-Hát az biztos hogy nem azt.-mondja és azt hitte hogy ez olyan vicces volt.-Valaki hozzád jött.-mondja és felkapcsolja a villanyt.
-A szemem.-kiáltunk fel egyszerre Angievel.
-Gyerünk Tessa.-rázott Daniel. nagy nehezen ki másztam az ágyból és kifelé menet lekapcsoltam a lámpát Daniel után siettem a ki éppen a főkapu felé tartott.
-Ki a franc keres ilyenkor?-lépek ki a sötét külvilágba amelyet csak a lámpák világítanak meg. Egy taxi áll a kapu előtt és mellette egy magas srác amikor meg fordul rájövök hogy ki is az a bátyám Tobias áll az autó mellet.
-Itt az én húgom.-mondja és elmosolyodik. Aztán hirtelen kicsapodik a taxi ajtaja és Esther lép ki rajta.
-Húzd arrébb a nagy segged Toby, én is látni szeretném Tessát.-a barátnőm felsiki és boldogan integet nekem.- Én is idejárok mostantól.-mondja boldogan
-Mi a fene?-kérdezem Danieltől.
-Ha én azt tudnám.-mondja.
A következő részből: -És mit mondjak neki. Szia Esther ugye tudod hogy csak azért vetteket fel mert vérfarkas vagy. Ja egyébként ma teli hold van és valószínűleg át alakulsz egy nagy kutyává akinek minden vágya hogy az erdőben csaholhasson.-hadartam Danielnek.
-Először is farkas nem kutya és szerintem ez jó lesz.-ajkait az idegesítő félmosolyra húzta. Amit most kedvem lenne letörölni a képpéröl.
-Lehetetlen vagy ugye tudod.-ráztam meg a fejem.
-És te ezért kedvelsz.-vonta fel a szemöldökét.
-Szellem.-válaszolta és egy szempillantás alatt előttem termett. Az ijedségtől hátra hőköltem és emiatt egy nagy puffanással értem földet az ágy mellett.
-Aú.-nyögtem fájdalmasan.- Akkor nem kénne átlátszónak lened és lebegned?-kérdetem.
-Fogadni merek csak filmekben láttál szelemet és abból is a rosszabbik változatot.-nevetett Angie.
-Igen. Eddig még azt sem tudtam hogy ti léteztek egyáltalán.-mondtam halkan és az ujjaimat tanulmányoztam.
-Hé sajnálom. Nem úgy értettem.-mondta.-Szeretnéd hallani a történetemet. Vagyis azt hogy váltam szellemmé.-fogta meg a kezem és gyengén meg szorította.
-Igen érdekel.-mondtam és rá mosolyogtam.
-Oké.- hasra feküdt.- A második világ háború alatt ápolónő ként szolgáltam. Anyám meg halt még a háború ki robbanása előtt, apám és a bátyám a frontra került.Én meg mivel nem volt más lehetőségem és mert mindig is szerettem segíteni másokon ápolónő lettem. Ifjú lány ként nem voltam még szerelmes és az első szeremhez semmi sem fogható. Amikor szerelmes lettem egy katonába akkor nem érdekelt semmi. A szavai meg szédítettek, elhomályosították a józan ítélő képességemet. Bár nem vakított volna meg a múló románc lángja. Csak a lelkem kellett neki. A szó szoros értelmében.-mondta.
-Ez borzalmas.-mondtam és mellé feküdtem az ágyon. Még vagy más fél óránk volt Nem is gondoltam hogy ennyire fog hiányozni a bátyám. Viszont hogy mondom el neki ezt az egészet anélkül hogy örültnek nézne. A gondolataim közül Angie hangja térített vissza.
-Még csak most jön majd a java.-mondta Angie.- Randira hívott és én örömmel igent mondtam neki. Nem is sejtettem hogy csapdába sétálok. Elvit egy közeli erdőben levő tisztáshoz. Azt hittem hogy egy csillag nézős randevú lesz. Közel sem voltam az igazsághoz. A tisztás fáklyákkal volt meg világítva.Körül akartam nézni amikor is egy tompa ütést éreztem és utána semmi. Egy kő asztalon tértem magamhoz nem tudtam mozogni. Le voltam kötözve és akar hogy próbáltam kiszabadulni nem sikerült. Nem láttam őt sehol sem sikoltattam de senki nem jött segíteni. Pár másodperc múlva meg láttam öt de nem volt egyedül. Egy nő is vele volt az arcát nem láttam mivel egy csukja takarta. Egy kés volt a kezébe. Belém fagyot a sikoly is.Valami varázslatot hajtott végre amitől elaludtam. Nem tudom menyi ideig aludtam de amikor magamhoz tértem nem volt ott senki csak egy vágás a testemen.-félre húzta pólója nyak kivágását és így láthatóvá tette a kulcsoltja közepétől egészen a válla végéig húzódó forradást.-Azt hittem semmi komoly nem történt. Haza mentem és meg próbáltam elfelejteni a történteket, amikor is az egyik nap meg nem vágtam magam miközben kaját csináltam magamnak. Nem vérzett a sem semmi nem történt egybe forradt aztán semmi. Még a fájdalmat sem éreztem. Aztán hallottam erről a helyről elakartam jönni hogy meg tudjam mi történt velem viszont a családom miatt nem lehetett. Pár nap múlva véget ért a háború. Viszont se apa se a bátyám nem élte túl. Eljöttem ide és meg tudtam hogy ár egyáltalán nem élek halott vagyok egy szellem. Akkor este elvették a lelkem és meg öltek.Mindent elvetek tőlem a családomat és az életemet is.-Angie hangja zokogásba. Magamhoz öleltem a barátnőmet és meg nyugtatás ként a hátát simogattam.
-Már nem is lehetsz ember?-kérdeztem.
-De ha vissza szerezném a lelkem.-tölt el magától és meg törölte az orrát a kézfejével.-Aminek az esélye igen csekély. egy szóval lehetetten.-nyelt egy nagyot.
-Én majd vissza szerzem.-mondtam.
-Tessy nem kell. Nem akarom hogy az életed kockáztasd egy olyan dologért ami nem biztos hogy sikerrel járna. Ígérd meg hogy nem teszed meg. Ígérd meg hogy keresed meg a lelkem.-szorította meg a kezem és könyörgően a szemembe nézet.
-Ígérem...-hogy meg találom a lelked. Bármi áron is. Az utolsó két mondatott csak magamban mondtam el.
-Köszönöm. Na gyere ideje készülődni.-pattant fel Angie az ágyról és elsietett a szekrénye felé.
Míg ő ruhát keresett magának én felkaptam az egyen ruhát magamra. A medált a szoknya zsebébe süllyesztetem. Hajamat copfba fogtam és máris készen álltam a mai napra. Angie felkapta aznapi ruháit szokás szerint nem tejesen az egyen ruhát. kék ujjatlan felsője tökéletesen passzolt rá és a vörös kendőt a csuklójára kötötte. A szoknya rajta sokkal jobban ált és a magassarkú szandáljában lábai hosszabbnak tűntek alacsony termete ellenére. Még annyi ideje is volt hogy feldobjon magára egy jó sminket. A tüköröl rám pillantott.
-Miért nem engeded ki a hajad olyan szép.-mondta a frissen rágógumi színűre festett ajkaival.
-Mert idegesít hogy a szemembe lóg és hogy lesül tőle a nyakam.-mondtam.-Mehetünk?-kérdeztem.
-Ja igen.-válaszolta majd felkaptuk a füzetünket és tankönyveinket és elindultunk az iskola szárny felé.
Olyan más volt az iskola mintha minden felpezsdült volna. Már senki nem takargatta valódi kilétét. Sokkal lazábbak voltak, mintha mindegyikükről lehullt volna az álarca. Voltak tündérek a szivárvány minden árnyaltú szárnyakkal és bőrrel. Kentaurak, szatírok és még megannyi mesebeli lény. Elértük a termünket amikor meg halottam egy ismerős hangot.
-Tessa várj.-meg fordultam és Daniel állt ott egy centire fékezett le előttem.
-Én magatokra hagylak.-mondta Angie és be sietett a terembe.
-Hoztam neked valamit.-Daniel előkapott egy láncot a zsebéből.- Gondoltam erre feltehetnéd a medált.-nyújtotta felém a kezét amiben ott lógott lánc. Elővettem a zsebemből a medált és az ö kezéből a láncot és össze fűztem őket.
-Be kapcsolod?-kérdeztem és felé nyújtottam a láncot amin már himbálódzott a medál. Elvette tőlem és mögém állt. Át nyúlt a vállaim felett és előttem szét kapcsolta a láncot aztán a nyakam mögött össze kapcsolta. Ujja is súrolták a nyakam amitől kellemes bizsergés futott végig rajtam.
-Köszi.-ujjaimat végig fúttam a medálon. Aztán rá mosolyogtam.
Beléptünk a terembe ahol őrjöngés volt. Aaron egy víz labdával játszott.(???) Nem, most komolyan egy vízből készült labdával szórakozott vagy én aludtam keveset.
-Most jól látom hogy Aaron egy vízből készült labdával játszik vagy volt valami a tegnapi vacsorában és attól képzelődök.-súgtam Danielnek.
-Nem képzelődsz.-nevettet Daniel.-Aaron egy víz elementál. Uralja a vizet.- magyarázta Daniel.
Most már értem a vizes beszólását az első napomon. Gabe vér vörös italt szürcsölt egy ásvány vizes flakonból. Nah az tuti hogy nem a sarki boltba vette.
-Gabe vámpír?-a kérdés sokkal inkább kijelentésnek szántam mint kérdésnek még is kérdésnek hatott inkább. Bár a válasz már egy értelmű volt azért szeretem volna ha valaki ki mondja hangosan is.
-Igen.-válaszolta.
-Ha még egyszer a közelembe jössz azzal víz gömbbel és miattad uszonyt növesztek az osztály közepén akkor nagyon megverlek seggfej.-kiáltotta dühösen Cora és néhány lépés hátrált az önjelölt zsonglőr mestertől.
-Uszony?-vontam fel kérdőn a szemöldököm.
-Sellő.-mondta és arca meg feszült aztán mintha nem is ö irányítaná a testét ketöt arrébb lépet mellölem. Torkából morgás tört fel.
-Elhiszem hogy most van "az avasuk be minden be az új lányt nap" de ezt ne az út közepén csináljátok tudod valakik szeretnének bejönni azon az ajtón.-állt meg mellettem Case. Daniel meg sem mozdult olyan volt mint egy szobor.
-Ezt, hogy csináltad?- kérdeztem csodálkozva.
-Na vajon? Én vagyok Harry Potter.-mondta cinikus hangon.-Boszi vagyok okos tojás. Varázslat meg minden.- mondta és tett két kört a kezével a levegőben. Ujjairól különféle csillámok hullottak és aztán eltűntek a levegőben.
-Elengednél végre.-szűrte a szavakat a fogai közül Daniel.
-Ja persze.-csettintett egyet az ujjaival és azok újra szikrákat hánytak. Daniel meg mozgatta a vállait.
-Ez nekem is fog menni.-kérdeztem Case izgatottan.
-Neked ennél sokkal több is menni fog. Viszont varázslattal van levédve az egész iskola területe és ezért nem tudunk olyan varázslatot használni ami ártana egy másik diáknak.- mondta Case.
-Akkor miért tudtad használni Daniel ellen.-kérdeztem mert egy kissé össze zavart ez az egész hókuszpókusz.
-Azért mert nem lett semmi baja.Nézd meg.-borzolta össze Daniel homok szőke haját. Daniel ráadásnak rámordult de nem fenyegetés ként.-Hé.-húzta el a száját Case és kezét vissza kapta maga mellé.
Elnézve őket ahogy csipkelődtek akár a testvérek úgy éreztem hogy betolakodó vagyok. A furcsa érzés csak erősödőt amikor anyu eszembe jutott. Vajon ö is így érzet vagy ö ennek a fura de csodálatos családnak a része volt.
-Hé Tessa vigyáz!- kiáltott Aaron.
A merengésből a felém száguldó tolltártó riasztott fel. Az arcom elé kaptam a kezem és behunytam a szemem. Másodpercek elteltével sem csapódót nekem semmi ezért óvatosan kinyitottam a szemeim. A tolltartó pár centire lebegett az arcomtól. A fejemet forgattam hogy különböző szögből is meg nézhet sem tényleg lebeg vagy van alatta valami.
-Ezt én csináltam?-kérdeztem és kezem elhúztam a tolltartó alatt.
-Miss Blake a helyére.-jött a hátam mögül egy erős vékony hang. A hang hallatára meg ijedtem és tolltartó milliónyi apró csillámmá esett szét. Ami aztán a földre hullott és egy kis hallomba gyűlt össze a lábamnál.
-Még javítania kell a koncentrációján Miss Blake.-mondta szigorúan Miss Corb.-És most végre a helyére fáradna hogy el kezdhessük az órát.- hangja meg ugrott egy oktávval ahogy egyre dühösebb lett.
-Akárkié is a tolltartó annak adok tollat és üzenem neki hogy sajnálom.-mondtam zavarban és a helyemre siettem. Mindenki csöndbe volt csak Aaron nevetett nagyon hangosan.
-Powell úr abba hagyná a viháncolást. Nem a tini diszkóba vagyunk.-ült le a tanárnő az asztalához és kezébe vette a névsort. Felolvasta a neveket mindenki jelen volt. Kivéve Eric.
-Eric Young.-kérdezte harmadszorra a tanárnő.-Jó akkor egy hiányzó.-éppen írta volna fel amikor is Erick ki vágta az ajtot.
-Guten Morgen meine Klassenkameraden !-lépett be az ajtón Eric és jobb kezével integetett nekünk. A bal kezében meg egy étel hordót cipelt.
-Üljön le a helyére.-mondta a tanárnő.
Eric a helyére indult de a tanárnő rászólt.
-Nasikát tegye le ide.-bökött kezével a tanáriasztal szélére. Eric az asztalhoz sétált és szomorúan letette az asztala az ételhordót. Elsétált mellettem és oda súgta nekem
-Nem baj van még csokim.-bizonyítás ként felmutatott egy zacskó csokitojást. Honnan szerzet Eric ilyenkor csoki tojást. Örök rejtély.
Az órán semmi izgalmas nem történt mentünk tovább az anyaggal. Egyedüli izgalom az volt hogy Eric kitudja-e nyitni hangtalanul a csokitojást. Ami sikerült is neki. A kicsöngö élesen hasitott a terem csöndjébe. Aztán meg meg Eric.
-Kaja idő.-kiáltotta és az asztalhoz szaladt aztán felkapta az edényt és vissza sietett a helyére.
-Legalább azt meg várhattad volna míg kimegyek.-ált fel a tanárnő majd kisétált az ajtón.
-Kié volt a tolltartó.-kiáltottam el magam.
-Az enyém.-üvöltötte vissza Aaron.
-Mi ért nem kértél egy tollat?-kérdeztem. Na jó igazából üvöltöttem mert lusta voltam felkelni a helyemről. Mindenki mást csinált Daniel zenét hallgatott a fülesén, Eric kajált, Angie telefonozott a többiek meg beszélgettek.
-Minek úgyse írt volna.Tudod Tessa ahhoz hogy írhasson Aaronak ismerni-e kénne az ABC-ét.- bökte oldalba a szőke srácot Cora.-Max a füle piszkálásra használta volna.-tette még hozzá.
-Szeretnél vergődő halacska lenni?-kérdezte Aaron felvont szemöldökkel.
-Nem mered.-nézet vele farkas szemet Cora.
A becsöngő sem zavarta őket. Aaron a falon lévő vázából csalogatott elő egy víz gömböt és Cora felé küldte. De mire az el érhette volna célját pára felhővé robbant szét.
-Powell úr remélem nem kell az igazgatósághoz menni-e.-jött be az osztály főnök aki egyben a matek tanárunk. Lette a nehéz matektankönyveket.
-Picsába.-mondta Aaron egy kicsit túl hangosan.
-Aaron hamarabb is szólhattál volna hogy te szeretnél ma felelni. Gyere.-intett a fejével a tábla felé a tanárnő. Aaron dühösen feltápászkodott a helyéről és a táblához sétált. A tanárnő kiadta nekünk a feladatott amíg Aaront le felelteti. Tüstént neki láttam a matek feladatoknak és még az előtt kész lettem hogy Aaron befejezte volna a felelést. Angie még az elsővel sem volt kész.
-Hé. Mi a megoldása ennek a példának.-kérdezi halkan és ujjával a feladatra bök.
-Ne nyúlj hozzá lehet hogy veszélyes.-mondja de hirtelen el dobja kis lapot mint ha csak meg égette volna a kezét.
Következőleg más valaki akart a lapért nyúlni de én gyorsabb voltam és felkaptam a kis tekercset.
-Ti ne nyúljatok hozzá rám nem veszélyes.- remegő ujjakkal ki csavartam a kis fehér cetlit amin szép dőlt vörös betűkkel csak egy szó állt.
,,JÖVÖK"
Mindenki körém gyűlt és a cetlit nézték. Nem igazán értetem az üzenetet de tudtam hogy nem jelent sok jót. Síri csend telepedett az osztályra. mintha mindenki elfelejtett volna levegőt venni.
-Tessa most velem kell jönnöd.-mondja a tanárnő és arrébb tessékeli a diákokat.- Case meg kérhetlek arra hogy meg javítsd az üveget és segítesz a többieknek.-mondta a tanárnő és Case bólintott.
Felálltam a helyemről és kiléptem az osztálytársaim gyűrűjéből. Szememmel Daniel mogyoró barna szempárját kerestem. Nem olyan messze állt tőlem és szemei aggodalmasan néztem rám. Arcán néhány apróbb vágás éktelenkedett. Egy biztató mosolyt küldőt felém és én viszonoztam aztán a tanárnő után siettem. az igazgatói iroda előtt ülök és a cetlit szorongatom. A tanárnő már jó ideje bent van és én nem tudok semmit sem hogy most mi lesz. Csak néha néha ki hallatszódó hang foszlányok nyújtanak valami féle segítséget. Hirtelen ki nyílt az ajtó és az igazgató lépet ki rajta. Haja szoros kontyban nadrág kosztümje rendezett és makulátlan.
-Gyere velem.-mondja érzelem mentes hangon és elindul a hátsó kapu felé kiléptünk a nagy kétszárnyú ajtón a kertbe.
Kint melegen sütött a nap ami ritka volt környéken. Kavicsos ösvényen haladtunk. Csöndben lépkedtünk csak a talpunk alatt csikordult meg néha a kavics. Egy kis fehér házhoz értünk. Az igazgató nő a vöröses barna színűre festett ajtón és kopogott. Semmi válasz. Újabb kopogás és újra semmi.
-Jövök már.-jött egy fojtott kiáltás az ajtó túl oldaláról. Hirtelen kivágódik az ajtó és egy srác áll ott. Sötét barna tincsei kócosan meredeznek minden felé. Kezével megdörzsölte barna szemeit. Rám nézett és sóhajtott egy nagyot.
-Szóval te lennél az.- karba fonja kezeit és az ajtó félfának dől. Sötét szürke póló és egy fekete sort volt rajta. Izmos és magas alakja felém tornyosult.-Nem úgy volt hogy csak egy hónap múlva kezdjük el a kiképzését.-vonta fel a szemöldökét és a tekintettét rólam az igazgató nőre fordította.
-Most kell elkezdeni.-mondja a nő.
-MITTT?-kérdezem mivel most már az agyamra mentek a fél mondatok és furdalta az oldalam a kíváncsiság.
-Hogy igazi harcost faragjunk belőled.-mondja a srác akinek még a nevét sem tudom.
-Magatokra hagylak titeket.-azzal el is sétált.
-Evan Gage.-nyújt kezet felém amit elfogadok.
-Tessa Blake.-mondom.-Most mi lesz mert mi óta egy holló be szált matekon az ablakon azóta mindenki furább mint amikor ide jöttem.-elengedem a kezét. Aztán ujjaimmal megérintem a medált hogy nem-e veszett el út közben. Nem vesztetem el még ott volt biztonságban a nyakamba.
-Meg kel tanítalak a kard használatra és jó formába kell hoznom téged.-vont vállat mintha ez olyan természetes dolog lett volna.
-Szóval te leszel a sátán az elkövetkező hónapokban.-mondom mivel a tesi nem az erősségem. Inkább az ülő típus vagyok. Viszont a sportokkal semmi bajom sincs amíg nem nekem kell csinálni és a TV előtt ülve nézhetem egy nagy adag pop-cornnal.
-Így is lehet mondani.-vonta meg a vállát újra.-viszont szerintem mindenek előtt öltözz át.- tetőtől talpig végig mért amitől majdnem el pirultam. Hosszú léptekkel ott hagytam öt.
A folyosó csendes volt mert éppen óra volt. A szobánkban gyorsan ledobtam magamról az iskolai egyen ruhát és felvetem egy sötét kék melegítő nadrágot és az iskola vörös egyen torna pólóját. Még gyorsban felhúztam a lábamra fehér futócipőm és már kész is voltam. Miközben a ház felé tartatom hajamat copfba fogtam. Evan is át öltözött. Vagy is igazából csak felvet egy fekete nadrágot meg egy cipőt. Két bambusz pálca volt nála. Meg fordult és felém dobta az egyiket. Mind két kezemmel a bot után kaptam de semelyikkel sem sikerült elkapnom így egy hangos csattanással landolt a lábam előtt. Felnéztem a srácra aki csak rosszallóan meg csóválta a fejét.
-Remek. Két balkezes vagy. Sok dolgom lesz.- sóhajt és mellém sétál. Gyorsan felkapom a botot amellyel majd nem orrba vágom ha nem elég gyors.
-Bocsi.-mondom zavarban.
-Semmi gond.-mosolyog rám. Viszont tudom hogy már most az idegein táncolok. Mi lesz vele a későbbiekben.-Vedd fel a kezdő lépés.-utasít én meg pislogókra mint borjú az új kapura.- Haránt terpesz, térdek enyhén behajlítva, mind két kéz a boton.-mondta és be is mutatta.
Le utánoztam öt és próbáltam nem izgulni mert akkor mindig izzadni kezd a tenyerem és nem hiszem hogy Evan örülne hogy amikor ütni próbálnék kicsúszna a kezemből a bot. El helyezkedett velem szembe.
-Támadj meg.-mondja. Balról lendítem a botot hogy eltalálhassam viszont egy könnyű mozdulattal kivédte és még a botot is kicsavarta a kezemből.- Hát, ez elég béna volt.-vissza adja botot és újból felveszi a kezdő pozíciót. Újbóli ütésre készültem.
-Vááááááááááá.-egy hangos csatakiáltással estem neki, a fejem fölé emeltem a bot és Evan felé rohantam.
Arrébb ugrót előlem de én nem tudtam vissza venni a lendületből. A kezében lévő bottal ki gáncsolt. Nagy csattanással terültem el a földön. Ráadásban még csúsztam is egy keveset így meg ízlelhetem a fincsi füvet.Még ráadásban a bottal is meg ütött nem úgy hogy nagyon fájón inkább csak egy amolyan paskolás féle volt. Sokkal inkább a szégyen és a megaláztatás érzését növelte bennem mint hogy a fájdalmat. Nagy nehezen feltápászkodtam és leporoltam a ruhám amely csupa fű foltos és poros lett a mutatványomtól. Mindenem sajgott és lenyúztam a bőrt a könyökömről és valószínűleg a térdemről is mert a nadrág térdénél vörös folt éktelenedet plusz a állam jobb felét is fel horzsoltam.
-Nem hagyhatnánk abba.-kérdezem és újból meg fogom a botot és beállok a pozícióba.
-Addig nem míg legalább egy ütést be nem viszel.-mondta és újból be át a kezdő pózba. Újbóli próba és egy újabb esés és ez így ment egy jó darabig amikorra már annyira fájt a karom hogy a botot is alig tudtam meg tartani. Most sokkal meg fontoltabban vágtam neki. Jobbra lendítettem a botot aztán egy hirtelen mozdulattal balra rántottam és ezzel telibe találtam a botot. Direkt befelé csavartam ahogy ö is még elennem. Hiába próbálta nem tudta meg tartani és az a földre hullót védtelenül hagyva Evant. Egy ütést vittem be a vállánál aztán ö megadóan feltette a kezét. elöntött a győzelmi mámor és a botot a fejem fölé emelve győzelmi táncba kezdtem.
-Nyertem, nyerteeeeeeeeeeem.-kiabálom és a botot lengetem a levegőben.
-Ha kérhetem ne lengesd azt a botot mert a végén még mind a ketten meg sérülök.- tesz néhány lépést hátra nehogy eltalálja ha véletlenül kirepülne a kezemből a bambusz pálca.
Ledobtam az említett tárgyat és hanyatt dőltem a zöld fűben és nevetem. Nem azon a megjátszott lányos kuncogáson hanem a szívem legmélyéről és a legharsányabb hangon. Akár egy sziréna. A kék eget néztem amelyt egyre több acél szürke felhő takart. A testem rázkódott a nevetéstől és alig bírtam abba hagyni. Még a könnyeim is kicsordultak. Mire végre sikerült abba hagynom a nevetést addigra Evan már el is pakolt.-Befejezted végre.- ült le mellém , hosszú lábait elnyújtotta és kezeivel meg támaszkodott a háta mögött.
-Aszem.-töröltem meg a szemem és török ülésbe ültem. Ujjaimat a hosszú zöld fűbe mélyesztetem és elvesztem a jó eső érzést ahogy azok az ujjaimat és a tenyeremet csiklandozták.-Milyen voltam?-kérdeztem és tekintetem a Evanra emeltem a földről. A srác félre döntőt fejjem tanulmányozott engem.
-Nem voltál rossz.-mondja. A meglepettségtől mindkét szemöldököm felszalad a homlokom közepéig.-Annyira.-neveti el magát amitől én is el mosolyodtam.
-Anyira.-ismétlem és újból el nevetem magam.-Hogy hogy nem jársz már iskolába?-kérdezem tőle amint mind ketten elcsendesedünk.
-Mivel 21 vagyok.-mondja mintha ez olyan egy értelmű lett volna. Le esik az állam nem néztem volna olyan idősnek. Bár a 21 nem is olyan idős.
-Oh bocs.-mondom zavartan és a fűre fordítom a figyelmem. A zöld szálakat az újaim köré csavarom újra és újra.
-Semmi gond. Sokszor meg esik. Túl erős a kis fiús bájom.-húzza ajkait egy fél mosolyra amitől az arca két oldalán apró gödröcskék keletkeznek.
-Meg lehet.-nézek rá.-Hogy lehet hogy éppen itt kötöttél ki és most egy két bal kezes lányt próbálsz kardozásra tanítani?-kérdezem és a hasamra fekszek fejemet a tenyeremen nyugtatom és onnan nézek fel Evanra.
-Úgy hogy miután itt elvégeztem a sulit én lettem a kertész.-von vállat.
-A kertész.-mosolygok és alig bírom ki hogy ne nevessek. féltem hohó ha hangosan felnevetek akkor esetleg meg sértem.
-Meg a gondok is.- teszi még hozzá és kész nem bírom tovább hangosan felnevetek. Ö meg csak néz rám értetlenül. Megint jó időbe telik mire sikerül lenyugodnom.
-Ezen mi olyan vicces ezen?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Nem tudom.-feleltem őszintén. Talán az hogy általában a gondok vagy a kertész egy morcos öreg ember szokót leni nem egy jóképű 21 éves srác.-Nekem lassan mennem kell.-mondom és feltápászkodok a kényelmes fűszőnyegről. Mivel lassan sötétedni kezdet tudtam hogy már az óráknak is vége. A kimerítő edzés után csak egy jót akartam aludni tekintve hogy holnap nincs suli.
-Holnap ugyan ekkor.-mondta majd a háza felé vette az irányt én meg a szobám felé. A szobámba érve nem találtam Angiet ezért úgy döntöttem hogy elmegyek zuhanyozni. Össze szedtem a pizsim meg a tisztálkodó szereim és a törcsim aztán a közös zuhany felé vettem az irányt. A fürdőbe lépve észre vettem hogy nem vagyok egyedül még egy lány választotta ezt az időpontot hogy zuhanyt vegyenek. A másik lány Angie volt felismertem a rózsaszín törülközőjéről. A zuhany fülkék falakkal voltak egymástól elválasztva és elörül meg egy zuhany függönye levetkőztem és beléptem a fülkébe kellemes melegre állítottam a vizet és hagytam hogy végig mossa a sajgó testem.
-Ki van itt?-kérdezi túl harsogva a zuhany hangját.
-Tessa.-ki abálom túl a csobogó víz hangját.
-Szia. Mit csinálsz?-kérdezte.
-Fürdök.-nevetem el magam.
-Még meddig? Mert én kész vagyok.-mondja és elzárja a vizet. Halottam hogy kilép de én még nem akartam kiszállni. Erőt vetem magamon és gyorsan meg mosakodtam és kiléptem én is. Angie már a pizsijébe ált. Kék pizsije amely tele volt apró kis cica fejekkel olyanná tette akár egy aranyos kislány.
-Cuki pizsi.- mondom majd bele bújok a sajátomba. Míg ő hosszú nadrágba és rövid ujjú pólóba volt addig én egy rövid nadrágba és egy ujjatlan felsőbe. Hiába volt itt hideg San Franciscóban már meg szoktam ez a pizsit és így még itt is ez hordtam.
-A tiéd meg uncsi.-húzza el a száját. Elnevetem magam és az "uncsi" pizsimre néztem.
Igaz hogy nem volt kis cicás csak egy fekete színű ujjatlan és egy szürke rövid nadrág de attól még nem uncsi. Vissza mentünk a szobánkba amikor is meg csendült vacsorára szólító harang és nekem ezzel egy időben meg kordult a hasam.
-Menyünk enni.-mondtam és elsietünk az ebédlő felé.
Miután egy jó adag tésztát belapátoltam már készen álltam a lefekvésre. Már Angie és én is az ágyban feküdtünk és éppen aludni próbáltunk amikor is valaki hirtelen berontott a szobánkba. Daniel ált a szoba közebén egy szál pizsama alsóban.
-Mi a faszt keresel itt?-kérdezem álmosan.
-Hát az biztos hogy nem azt.-mondja és azt hitte hogy ez olyan vicces volt.-Valaki hozzád jött.-mondja és felkapcsolja a villanyt.
-A szemem.-kiáltunk fel egyszerre Angievel.
-Gyerünk Tessa.-rázott Daniel. nagy nehezen ki másztam az ágyból és kifelé menet lekapcsoltam a lámpát Daniel után siettem a ki éppen a főkapu felé tartott.
-Ki a franc keres ilyenkor?-lépek ki a sötét külvilágba amelyet csak a lámpák világítanak meg. Egy taxi áll a kapu előtt és mellette egy magas srác amikor meg fordul rájövök hogy ki is az a bátyám Tobias áll az autó mellet.
-Itt az én húgom.-mondja és elmosolyodik. Aztán hirtelen kicsapodik a taxi ajtaja és Esther lép ki rajta.-Húzd arrébb a nagy segged Toby, én is látni szeretném Tessát.-a barátnőm felsiki és boldogan integet nekem.- Én is idejárok mostantól.-mondja boldogan
-Mi a fene?-kérdezem Danieltől.
-Ha én azt tudnám.-mondja.
A következő részből: -És mit mondjak neki. Szia Esther ugye tudod hogy csak azért vetteket fel mert vérfarkas vagy. Ja egyébként ma teli hold van és valószínűleg át alakulsz egy nagy kutyává akinek minden vágya hogy az erdőben csaholhasson.-hadartam Danielnek.
-Először is farkas nem kutya és szerintem ez jó lesz.-ajkait az idegesítő félmosolyra húzta. Amit most kedvem lenne letörölni a képpéröl.
-Lehetetlen vagy ugye tudod.-ráztam meg a fejem.
-És te ezért kedvelsz.-vonta fel a szemöldökét.
~ RAPOSA
Nagyon sajnálom hogy ennyit kelet várnotok de itt volt az évége és nagy volt a hajtás bár meg érte mert nagyon jó bizim lett :)
Lenne kérdésem is:
1.Mit gondoltok ki küldte az üzentetett?
2.Mit gondoltok Evanról?
3.És Angie múltjáról?
