1.Fejezet

AZ ÚJ SULI

~TESSA~

Megálltam a Blackstone bentlakásos iskola előtt. Az épületet egy nagyerdő vette körül, ami még az iskola tulajdonában ált és egyben természetvédelmi területnek számított. Maga az épület nagy volt és ódon. Végig simítottam az egyenruha szürke blézerén. Apu az utolsó bőröndöt szedte ki a taxiból. Mellém lépet és megölelt.

-Biztos hogy ezt akarod kicsim.- nyomott egy puszit az arcomra.

-Igen apa.- néztem rá.- Már úgysincs más választásom.- nevetem rá. Megfogtam az egyik bőröndömet és elkezdtem felcipelni a bejárati lépcsőn. Kisebb nagyobb sikerrel.

Apának bezzeg könnyen ment. Az épület előcsarnokjában álltunk. A csarnok hatalmas volt és oszlopokkal tagolt három lépcsősor vezet el az iskola különböző részeire. A jobb oldali lépcsősor a fiúk szobáihoz vezet a bal a lányokéhoz a középső lépcsősor meg maga az iskola részéhez. A középső lépcsősor tetején megjelent az iskola igazgatója Mrs.Pocket, aki az 50-es évei vége felé járhat, barna haja lassan már teljesen őszbe fordult. Szeme körül szarkalábak és nevető ráncai is eléggé mély volt már mindemellett szigorú és tekintélyt parancsoló testtartása volt. Rajta nem ugyan az az egyenruha volt, mint rajtam, de az ő ruhája is szürke volt.

-O hát meg érkezett az új tanulónk.- tárta ki a karját.- Miss Blake. -Igaz?- kérdezte.

-Igen Tessa vagyok.-mondtam de ő össze húzott szemekkel nézet.-Tessa Mary Blake.-javítottam ki magam. Az arca azonnal felderült.

-Ez itt a kulcsod és az órarended a szobatársad segíteni fog.-nyomott egy aprócska kulcsot, amin egy kulcstartón a 312 szám szerepelt és egy laminált A4-es lapot a kezembe.-A könyveidet a szobádban találod.-mondta.- Apukáddal még van néhány elintéznivalóm.- fejezte be és elindult a lépcső felé.

-Szia apu nagyon szeretlek. Majd hívlak és le adom a drótot.- öleltem meg.

-Szia kicsim. Várom.-mondta és gyorsan az igazgató után szaladt.

Apa elment és én egyedül maradtam a bőröndjeimmel. Szuper. Elsőnek felvittem a legnehezebbet. Nagyon nehéz volt, de felszenvedtem. Bár remélem senki nem látott. Jöhet a következő. Egyszerre csak egy halk köhintést halok a hátam mögül. Ijedtembe hátra ugrok és a botlábamnak hála seggre is ülök. Brávó Tessa így kell igazán jól bemutatkozni. Felnézek, és a srác mosolyog. Szőke haja hosszabb ezért hátrasimítva hordta. Kék szemével engem vizsgál. Kérlek Uram ad, hogy ne nézek ki olyan szörnyen, mint általában.

-Bocsi nem akartalak megijeszteni.- nyújtott kezet nekem, amit én el is fogadtam. Felsegített. -csak láttam, hogy nehezen tudod felvinni a bőrtöneidet és segíteni akartam.-fejével a bőrtöndök felé intett.- A nevem Nicholas de nyugodtan hívj csak Nicknek. -nyújtott kezet.

-Tessa az új lány.-nyújtottam a kezem hogy kezet rázzunk, de ő ahelyett kezet csókolt. Ajkai puhán érték a kezem. ÚRISTEN. Remélem nem rák vörös a fejem.

-Hát nagyon meg hálálnám, ha segítenél.- mosolyodtam el szégyenlősen.

-Ezer örömmel hölgyem.-hajolt meg előttem. Úgy látszik az úriemberek mégsem haltak ki. Nick segített elvinni a szobámig a bőröndöket. Megálltunk a szobaajtóm előtt.

-Hát ez lenne a szobád.-intett a fejével a fehér ajtóra, amelyen vörös betűkkel a 321 szám ált.

-Igen. Nagyon szépen köszönöm.- mosolyogtam rá.

-Tudod már melyik osztályba kerültél?-vonta fel a szemöldökét.

-Öhm...- nézegetem a lapot, amit az igazgatónőtől kaptam.- A 11.B-be- válaszoltam.

-Nem fogsz unatkozni az biztos.- nevette el magát.-A húgom is odajár, de mostmár nekem sajnos mennem kell. Nem kellene lekésnem az eligazítást.-mondta.- Bár ha azt az időt veled tölthetem. Hát bánja a fene. -azzal kacsintott és elsiettet a folyóson.

Hát ez furcsa volt, de igazán jó is egyben. Beléptem a szobába. A szoba lágy sárga színű volt, olyan volt mintha a felénél egy tükör lett volna. A volt egy ágy, ami ajtóval szemköztit falnál volt mellette egy éjjeli szekrény,  az ágy lábánál egy íróasztal és felette néhány polc. Az ajtó mellet egy ruhás szekrény és ugyan ez a másik oldalt. A szemközti falon egy nagy ablak és egy ülő rész hozzá. Az egyik ágyon egy vörös hajú lány feküdt és a telefonja világába mélyedt. Becipekedtem, de ő észre sem vet. Milyen kedves! Mindent behoztam aztán leültem az ágyra akkor tekintet fel. Porcelán színű bőr, vörös haj és nagy barna szemek.

-Szia szobatárs.- köszönt rám.-Angie vagyok.-mutatkozott be.

-Tessa.-mondtam.-Tessa Mary Blake.-javítottam ki magam.

-Oké Mary.-mosolygott rám.- Én meg Angel Margaret Carter, de most el kell mennem majd, jövök.-felált és megigazitotta a szoknyáját. Aztán elindult az ajtó felé.

- A Tessát használom.-kiabáltam utána.

-Oké Tessy.- nézet hátra a válla felet aztán rám mosolygott és megvonta a szemöldökét. Aztán

Kilépte az ajtón és engem egyedül hagyott a szobában.

Ha minden igaz 10 óra kor lesz az eligazítás addig még volt egy három negyed órám. Amit arra használtam, hogy a szobarészem igazán otthonosabbá tegyem. Néhány kedvenc könyvem feltettem a polcra. Az órarendem és egy képet Estherrel (ő az egyik legjobb barátom San Franciscoból.) kiragasztottam az íróasztalom fölé. A bőröndömet meg be vágtam a ruhás szekrénybe. Az ágy egy szürke paplannal volt leterítve emellett volt rajta egy nagy fehér és egy kis fekete színű párna. Az utolsó dolog mielőtt még elindultam az volt, hogy kittem egy képet az éjjeli szekrényre. A képen anya, apa a bátyám Tobias és én voltunk. A kép a tengerparton készült és mind nagyon mosolygunk rajta én csak 10 éves voltam rajta a bátyám meg 19. Végig húztam az ujjam anyu alakján. Annyira hiányzott már 7 éve hogy elment, de még mindig üresnek érzem magam. Anya mindig mosolygott annyira pozitívan állt a világhoz én annyira nem. Ő is ebbe az iskolába járt talán ez volt a szobája talán járt a folyóson, amin én. Tudom, hogy ő is itt van. A merengésből a karórám pityegése ébresztett fel, ami azt jelentette, hogy ideje meg keresnem az osztálytermem. Reménykedtem benne, hogy Angie vissza tér, addigra de nem ez történt. Nagy nehezen meg találtam a termet. Persze balszerencsémre benyitottam egy 10.-es osztályba. Annyira égett az arcom. Aztán elmondták, hogy egy szinttel feljebb van az osztálytermem. Most itt álok a 11. B osztályterem ajtaja előtt. Nagy levegő nyugi Tessa. Hallgattam egy percig a zsibongást aztán cselekedtem.

Kopogtam a terem ajtón. A bent lévő zsibongása hamar el is csendesült.
 

-Gyere be.- szólt egy női hang.
 

Lesimítottam a szürke blézeremen és vettem egy nagy levegőt aztán beléptem. A terem nem volt túlságosan nagy kettes padok voltak, amely két oszlopban helyeztek el. Mind két oszlopban három-három pad. Mindegyik padban ketten ültek kivéve egyben leghátul ahol egy srác ült.
 

-Köszöntlek...- belenézet egy lapba és bogarászni kezdte.
 

-Tessa.- segítettem ki.
 

-Áh meg van Tessa Mary Blake. Igaz?- kérdezte.
 

-Igen.- válaszoltam és a tanári asztal mellé sétáltam. Közben mindenki engem nézet. A tanárnő kijavított valamit a lapon aztán rám mosolygott.
 

-Én Mrs.Shadow vagyok az osztályfőnök. A helyed Angel mellett lesz.-mutatott az ablak felőli padsor első padjára ahol nem mellesleg a szobatársam ült. Mellette meg egy szőke srác aki rám se nézet míg a tanárnő nem szólt.  Felemelte fejét és rám nézett. Tetőtől talpig végig mért aztán elmosolyodott.
 

-Gyere bőven van itt hely.- paskolta meg a combját.
Úristen ez most komolyan gondolja, hogy az ölébe ülök. éget az arcom reméltem, hogy kivülröl nem látszik annyira.
 

-Daniel te mit képzelsz. Mindenki eggyel arrébb.- mondta szigorúan.
 

-Aj tanárnő minek kell névsorba ülnünk nem ülhetnénk úgy ahogy akarunk.- mondta egy barna hajú lány- Most Aaron mellet kell ülnöm aki olyan sötét hogy az már veszélyes.- fejezte be és leült egy szőke srác mellé.
 

-Cora te csak befoghatod te sem vagy az ész nagymestere.- mondta a szőke srác, aki ezek szerint Aaron lesz.
 

-Igazán nem szükséges szívesen ülök a hátsó padba is.- mondtam feszengve.
 

-Látja tanárnő.- mondta a bunkó szőke srác, Daniel.
 

-Daniel erről nem nyitok vitát. Mindig névsorba ültök akkor most is így lesz.-mondta Mrs.Shadow.
Leültem Angel mellé.
 

-Honnan jöttél?- kérdezte a tanárnő.
 

-Kaliforniából és ott San Franciscoban éltem.- mondtam.
 

-Hú Amerikai lány.- mondta gúnyosan egy szőke lány a mellettem levő pad távolabbi székén.
 

-Casey légy kedvesebb. Volt ott valami hobbid?- kérdezte a tanárnő.
 

-Igen a szörfözés és az úszás.- mondtam.
 

-Versenyszerűen sportoltad az úszást.- kérdezett megint a tanárnő.
 

-Igen 5 évig. - mondtam.
 

-Sajnálom hogy itt nem lesz lehetőséged.- mondta a tanárnő.
 

-Én is bírom a vizet.- Aaron.
 

-Ja hisz te egy...- mondta, de nem fejezte be mert a mellette ülő lány.
 

-Frida.-szólt élesen.
 

Nem értetem mi a gond most mi van annyira rossz, amit nem mondhattak el.
 

-Akkor neked most furcsa itt Angliában.-terelte a témát a tanárnő.
 

-Hát még nem esett.- mondtam.
 

-Jaj tényleg de ne félj ami késik nem múlik.- mondta mosolyogva.-Miben segíthetnénk hogy jobban beilleszkedj.- kérdezte.
 

-Hát én már bemutatkoztam jó lenne a többiek nevét is tudni.- mondtam.
 

-Oké. Casey kezdd te.-mondta a tanárnő.
 

-A nevem Case az "y" nem kell ejteni, és ha nem állsz, az utamba rendben leszünk.- mondta a szőke lány az első pad távolabbik székéről. Hát jól van.
 

-Nevem Noah  és ha odaadod, a házit az nagyon meghálálom.- mondta a mellette ülő barna hajú srác. Hát ez kedves még egy iskolakerülő. 
 

-Angie nem Angel így csak a tanárok, a bátyám és az anyám hív, ha bármi mást tudni akarsz rólam arra ott a Facebook, Twitter, Insta. Bár szobatársak vagyunk szóval olyan mindegy.- hadarta gyorsan Angie. Hát az biztos, hogy bőven van benne szufla.
 

-Daniel vagyok és bár mikor szívesen lecserélem a szobatársam, ha szükséges.- kacsintott rám a szőke srác az új helyéről. Basszus remélem nem pirultam el nagyon.
 

-Alexander de röviden csak Alex ha jó bulit keresel gyere velem kislány.-mondta a Daniel mellet ülő srác.Oké... ezt majd észben tartom.
 

-Friderica de elég csak a Frida, ha unod a szürke egyen ruhát keres fel.-mondta a lány barna hajú lány mögöttem. Nem még nem unom és szerintem nem is fogom.
 

-Isabel vagyok, de minden ki csak Isának hív szint úgy a divatban elégé otthonosan mozgok.-mondta a hihetetlenül kék szemű lány Frida mellet. A szemeid színkódját meg adod én már akkor is boldog leszek.
 

-Aaron és cseppet sem olyan sötét, mint amennyire a mellettem ülő lány.- mosolygott rám a srác. Hm, kedves.
 

-Cora és a mellett ülő srác veszélyes magára és a közvetlen környezetére is.- bokszolt a srác vállába a lány. A lány se olyan bunkó.
 

-Gabriel és nem vagyok, egy angyal inkább a másik oldalról jövök és elég csak a Gabe.-mondta a szőke srác az utolsó padban. Hát ez furcsa.
 

-Eric és nem mellesleg Daniel bekaphatod, bár lehet én is lecserélnélek egy ilyen szexi lányért.-mondta az utolsó srác. Nem is tudom, hogy meg köszönjem-e vagy sértődjek-e meg.
 

-Ez a 11.B köszöntünk itt Tessa.-mondta a tanárnő. Hát az biztos, hogy jó évnek nézek elébe. Mindenki elnevette magát.

-Ja köszöntünk a dili házban.- szólt Aaron. 

A tanárnő rosszallóan meg csóválta a fejét. 

-Tessa az jó, ha segítségedre lesz Angie?

-Én is szívesen a segítségedre lennék.- kacsintott rám Daniel. 

-Köszi de inkább ne.- mondtam. 

Aaron hangos nevetésbe tört ki aztán a mindenki ránézet. Elhallgatott és egy köhintéssel palástolta az előbbi incidenst.

-Hát jól lelettél koppintva Daniel.- mondta.

-Aaron te csak fogd be.- mondta Daniel.

 -Fiúk befejeznétek be ez nem egy teadélután.- mondta tanárnő.

Elkezdtem nevetni nagyon hangosan. Nem tudom, hogy a fiúk miatt, vagy azért mert az angol származású tanárnő a teadélutánokkal viccelődik. Mindenki rosszallóan rámnézett. Én meg gyorsan elhallgattam. Ez egy hosszú nap lesz.

Nah milyen volt az első rész remélem tetszett még nem  tudom mikor jón a kövi. 

Az első kérdésem pedig.

-Ki eddig a legszimpatikusabb nektek? ( Igy elsőre.)

~RAPOSA