2016. február 8., hétfő

6.fejezet

TITKOK A FELSZÍNEN
~TESSA~

Mindannyian engem néztek de egyikük sem szólalt mag. Daniel volt az első aki reagált valamit.

-Tessa ide kell adnod a ládát még nem állsz készen.- mondta és lassan közeledett felém.

Egyik kezemmel erősen magamhoz öleltem a ládát és a másikkal az amulett után kutakodtam a zsebembe. Daniel maga elé emelt kezekkel araszolt felém egyet hátra léptem de ő egyre csak közelebb jó. Hirtelen a kezembe akad a kerek amulett. Kirántom a zsebemből.

-Ne gyere közelebb.-mondtam. Hangom mereget az idegestégöl és a félelemtől. Még egyet lépett felém. Suhintottam egyet a kezemmel amelyikben a medálvolt. Hirtelen egy karddá nőtte ki magát a kezembe amelynek vége Daniel mellkasát súrolta.Minden ki megijedt.

-Nyugodj meg Teresa.-mondta és még mindig felém akart jönni.

-Ne gyere közelebb és ne hívj TERESÁNAK!.-aztán lesújtottam a kardal ami nagyon nehéznek tűnt de igazából pihe könnyű volt. Daniel villám sebesen ugrott arrébb de így is fel sértette az egész felkarját amit védekezés képen emelt maga elé.

-Hagyjatok béken és ne kövesetek.-kiáltottam majd elkezdtem szaladni.

A kard közben vissza változott medállá és a tenyerembe szorongattam. Hirtelen nagy ricsajra lettem figyelmes. Meg fordultam és az osztály társaim döbbent arcát láttam. Az arcokat a padlózatból kinövő fal takarta el. A folyosót egy új fal zárta el. Mi folyik itt? A fal masszív akadály ként zárta el a többieket tőlem. Elkezdtem futni a szobába ahol a falra festett felírattok voltak. Folyosó, folyosó után következett mire elértem a szobát. Remegő kézzel nyomtam le a kilincset. A szoba ugyan olyan volt mint amire emlékeztem. A falon a sok vörös írás most gunyorosan meredt rám.Be csaptak! Elárultak! Gyűlölöm mindannyiukat! Hogy lehettem ilyen vak. Lehet anyu még sem balesetben hal meg hanem ők ölték meg, és most én következem. Lábak dobogását halottam. Erősen be hunytam a szemmel és azt kívántam hogy ne tudjanak bejutni. Az ajtón lévő zár fémes robajjal egy nagy lakattá változott ami elzárta külvilágot tőlem. A léptek elhalkultak. Fülemet  az ajtóhoz szorítottam és úgy hallgatóztam. El kaptam a fülem mert az ajtó meg remegett.

-Tessa nyisd ki az ajtót.-szólt az igazgató nő.

Nem válaszoltam és a falig. Karomat védelmezően magam köré csavartam. Remegtem és az arcomon könnyek csorogtak végigég. Most először féltem igazán. Nem akartam hogy bejussanak csak ez az egy gondolat járt a fejemben. Aztán hirtelen sikolyokat halottam a folyosóról.

-Tessa fejezd be és nyisd ki az ajtót kérlek.-szólt az igazgató nő de nem tudtam bízni benne. Ki akartam jutni a szobából és aztán ki az iskolából. Be hunytam és próbáltam csökkenteni a pulzusom.

Ki és be, ki és be, ki és be.

A kinti tájra koncentráltam. A friss levegő illatát akartam érezni és azt ahogy a szél a hajamba kap és lágyan cirogatja a szabadon hagyott bőr felületeimet. Érezni akartam ahogy a gyenge nap sugarak az arcomat melengetik. Kirázott a hideg ahogy elképzeltem mert nagyon valósághű volt. Lassan ki nyitottam a szemem és elámultam. Az udvaron álltam és minden amit elképzeltem ott volt körülöttem. A szél lágyan fújt és a nap az arcomat melengette. Ott álltam egyes egyedül és senki nem volt kint. A keleti kapu felé kezdtem rohanni. Oda ahol leges legelsőnek beléptem ebbe az Isten vert iskolába. Futottam és futottam és láttam már magam előtt a kaput már csak néhány métere lehetett. Halottam hogy valaki megint közeledik. Honnan a fenéből tudják mindig hogy hol vagyok és én hogy vagyok képes ezekre a dolgokra? Nem mertem hátra nézni csak a kapura koncentráltam. Már csak karnyújtásnyira volt. Mindjárt elérem. Már csak egy lépés. Aztán olyan dolog jött amire egyáltalán nem számítottam. Neki ütköztem valami láthatatlan erőtér féleségnek, ami halvány fehéren felragyogott. Aztán repültem, bár semmimet nem ütöttem meg azért nem volt olyan jóérzés. Na jó talán a fenekemet ami sajgott a kemény földet érés után. De ezen kívül mindenem rendben volt. Bár a gondolataim közel sem voltak rendben. Itt ragadtam a lehetséges gyilkosaimmal. Hát nem éppen habos torta. Nehezen feltápászkodtam mert hallatom hogy az üldözöm majd nem utol ért. Meg fordultam és a medált készenlétbe tartva ha meg akarna támadni. Daniel ált velem szembe karja véres volt.

-Kérlek Tessa ! Hallgass meg kérlek.-könyörgött. Kezeivel a térdére támaszkodott. Sokkal sápadtabb.

Minden félelemet háttérbe szorítja a bűntudat és az aggodalom.

-Daniel jól vagy?-kérdeztem aggodalmasan.

-Jól leszek. Csak hallgass meg, hallgass meg.-mondta és nehezen vette a levegőt. Egy kicsit meg tántorodott.

-Szerintem túlsók vért veszítesz.-léptem egyet felé.

-Hallgass meg , kérlek.-mondta aztán térdre esett.

-Daniel mi a baj ? Jól vagy?-kérdeztem és vég legesen állszált a félelmem hozzá rohantam és meg ragadtam a karját. Rám emelte tekintette de  a szőke tincsei a szemébe hullottak de a szemei nem mogyoróbarnák voltak hanem aranyszínűek.

-Nem tudom. Nem gyógyulok meg.-nyögte.-Nem megy.-mondta.

-Nem értem.-mondtam és kezemet az arcára simítottam.

-A medállal ki tudod nyitni a ládát.-mondta. Gyorsan elövettem a pici gyufás méretű dobozt arra koncentráltam hogy nagyobb legyen, de nem lett nagyobb.

-Nem megy nem változik nagyobbra.-mondtam idegesen. Meg szoritotta a szabad kezem.

-Menni fog csak nyugodj meg és koncentrálj.-mondta elcsukló hangon.

Erősen a dobozt néztem arra koncentráltam. Teljes erővel arra koncentráltam hogy nagyobb legyen Daniel közben végig fogta a kezem. A láda nagyobb lett.

-Sikerül, sikerült.-mondtam.

-Igen. Most tedd bele a medált.-mondta és én úgy cselekedtem.

A láda egy halk kattanással kinyílt. Fel nyitottam a fedelét és egy vöröses barna köpött bőrkötés könyv lapult. Mintha szólított volna halottam ahogy azt akarja hogy nyissam ki nem is vettem észre hogy közben mások is vannak ott. Angie, Eric, Aaron, Casey és még az az igazgató nő is ott állt.Kirántottam a medált a dobozból ami megint bezárult. Aztán a medált feléjük tartatom és arra koncentráltam, hogy megint kard legyen. Ami be is vált a kicsi medál újból egy nagy kard lett amit feléjük tartottak.

-Ne gyertek közelebb.-mondtam idegesen.

-Tessy nyugodj meg. nem fogunk bántani.-mondta Angie és egy lépést közelebb tett.

Meg ijedtem nem akartam senkivel sem beszélni csak Daniellel. Angi egy lépést még közelebb akart lépni de nem ment neki a fűszálak a vas bilincs ként tartották a lábát.Ahogy a többiekét is. Viszont Angie lábán felfelé kúsztak a szálak és egyre vastagabbak lettek és a teste körré csavarodtak és elkezdték szorítani. A karom remegett.

-Tessy nem kapok levegőzött.-nyögte Angie akit lassan meg fojtottnak a fűszálak.

-Tessa nyugodj meg!-mondta Daniel és nehezen feltápászkodott.Fejje lógott. Közelebb lépett és meg fogta a kardot tartó.-Tedd le nem fog senki sem bántani.-mondta és óvatosan meg szorította a kezem. Néztem ahogy Angie szenved. Ahogy majd nem megöltem és megijedtem. Meg ijedtem saját magamtól. Elengedtem
a kardot ami egy kis esés után medálként ért földet. Daniel karjaiba omlok. Arcomat a vállába fúrtam. ö meg erősen megölelt. Hirtelen Daniel megmereget.

-Ha nem Viszük Danielt az orvosiban itt fog el vérezni.-mondta Aaron.

Elengedtem Danielt és hagytam hogy Aaron és Erick el vigyék Daniel még utoljára hátra nézett és rám mosolygott mielőtt még eltűnt a szemem elől és egyedül hagyott volna a kavargó gondolataimmal.

-Tessa tudom, hogy most össze vagy zavarodva és félsz..-kezdte az igazgató nő de én közbe szóltam.

-Inkább becsapottan érzem magam. Meg elárultam, de magával nem akarok beszélni.-mondtam. -Igazabból még át szeretném gondolni, hogy kivel akarok beszélni de elsőnek azt akarom tudni, hogy hogy van Daniel.-fel vettem a dobozt és a medált és elindultam a suli felé.-És sajnálom Angie nem akartalak bántani.-fordultam feléjük. Angie a földet nézte. Az igazgató nő arcára döbbenet ült. Remélem nem bántottam meg Angiet. mind kettejüket ott hagytam és az iskolába siettem. Csak az volt a gond, hogy sem azt nem tudtam hogy hol van az orvosi sem azt hogy hol lehet Daniel szobája. Szóval az aulában álltam és a dobozt szorongattam. Egy 5 percbe telt mikor is sikerült meg látnom egy ismerős arcot. Cora sétált le a a lépcsőn nem nagyon akartam meg kérdezni hogy hova kell menni de végül az aggodalom és a kíváncsiság győzött.

-Cora szia, lehetne egy kérdésem?-álltam meg előtte és a dobozt magamhoz szorítottam.

-Ő igen de ugye most nem fogysz valamivel meg lepni.-kérdezte furán.

-Mi?-kérdeztem vissza.

-Semmi. Nem fontos.Mit akartál kérdezni?-mondta és füle mögé tűrte a haját.

-Bocsi ha bántottalak volna egy kicsit kiadtam.De azt akartam kérdezni, hogy esetleg nem tudod hol van Daniel szobája gondolom oda vitték, hogy pihenjen de nem tudom hol van.-hadartam.

-De tudom gyere elkísérlek és nyugi nem haragszom tudom ez az egész totál fura.-mondta és elindultunk a fiúk szobája felé. 143 szoba előtt álltunk meg.

-Szerintem igazából überfura.-mondtam nevetve.

-Szia Tessa.-mondta búcsúzóul és eltűnt a folyosó kanyarulatában.

Nagy levegőt vetem és be kopogtam a szoba ajtón.

-Szabad.-jött a válasz.

Óvatosan benyitottam a szobába. Amely annak ellenére, hogy két srác lakta nem volt nagyon kupis. Viszont az a tipikus fiú illat volt. Ráadásul még sötét is volt. Eric a saját ágyán ült és a vele szembe levő ágyon fekvőemberrel beszélgetett.

-Szia Eric. Daniel itt van?-kérdeztem feszengve.

-Igen. Öhm én megyek is.-mondta zavartan és kiment a szobából.

Beljebb léptem a szobába és láttam hogy Daniel az ágyon feküdt és bal kezén fehér kötéssel. Már nem volt olyan sápadt de még így is elég gyengének tűnt a sok vér veszteségtől.

-Szia. Izé... szóval.... nagyon sajnálom hogy neked támadtam egy karddal.-mondtam és lesütöttem a szemem.

-Volmár rosszab is.-mondta.

-Tényleg?-kérdeztem meglepődve.

-Nem. Általában a lányok másként reagálnak a közelségemre.-mondta nevetve.

Istenem. Igen biztos, hogy jól van ez már a régi önelégült Daniel.

-Oké most már biztos, hogy jó vagy.-mondtam.

-Csak beszélni akartam. Erröl az egész örületröl...valakivel és ...-dadogtam.

-És engem választottál.-mondta.

-Öhm, hát. mindegy első: kérdés mi vagy te?-tettem fel a kérdést neki.

-Egyből a közepébe. Arra nem is vagy kíváncsi hogy te mi vagy?-kérdezte.

-Szerintem az egy hosszabb beszélgetés lesz.-mondtam.

-Vérfarkas.-mondta egyszerűen és megvillantatta arany színű szemeit.

-Öhm...-néztem rá ki kerekedett szemekkel.-De , de, de akkor nem kellet volna gyorsabban gyógyulnod?-kérdeztem tőle és leültem az ágya mellet levő székre.

-De csak az a kard nem átlagos. Ezért nem gyógyult be a sebem olyan gyorsan.-mondta és felüt. Hátát a falnak támasztotta és lábait kinyújtotta.-Az a kard az Excalibur.-mondta rezzenéstelen arccal.

-Mi? Artúr király kardja?-kérdeztem és a tenyerembe lévő medált néztem.

-Igen, melyik másik Excalibur lehetne.-mondta gúnyosan.-A legenda úgy tartja, hogy Merlinek volt két unoka húga Blyte és Elinor. Mind ketten szépek voltak és varázs erővel is rendelkeztek. Mivel akkor nem nagyon voltunk mi természet feleitek népszerűek ezért Merlin megteremtette ezt a helyet ami egy fajta menedék ként szolgál minden természetfeletti lénynek és meg bízta Blyte-ot, hogy őrizze. Blyte lett az Őrző és erre Elinor nagyon féltékeny lett. Olyan dühös lett testvérére,hogy Morgana mellé ált és azt tűzte ki céljául, hogy elpusztítja az először a menedéket utána megöli húgát. Blyte próbálta békés úton megoldani de nem nagyon sikerült. Sok természetfélléti állt Elinor mellé mert úgy érezték, hogy elegük van a bujkálásból és abból, hogy az egyszerű emberek halom számra gyilkolják őket. Viszont Blytenak is voltak követői akik a békés úttat akarták , akik úgy gondolták, hogy ha Artúr lesz a király akkor nem lesz ennyi öldöklés.Emellet a menedékben őrizték a kardot amit Elinor minden áron magának akart. Viszont a nyílt harcot elveszették és Artúr lett a király. Morgánát nem látták többé viszont Elinor még egy utolsó dobásra készült. Elveszi húga erejét ami a legtisztább jóból fakadt. Elmondta, hogy menyire sajnálja amit tett , hogy bocsánatot akar kérni és, hogy találkozni szeretne húgával. Blyte el is ment a találkozóra, de nem gondolta, hogy nővére terve az volt, hogy végleg megölje öt. Blyte hiába próbálta meg győzni nővérét, hogy ő meg bocsájt és minden lehet úgy mint régen de Elinornem hitt neki és kitépte a szívét. Azt hitte, hogy győzött és  bevonulhat a menedékbe és övé lesz a hatalom de ő akkor még nem tudta hogy Blyte szült egy gyermeket aki tovább vitte a vér vonalát és hogy ő az új őrző. Elinor megesküdött hogy egy nap az övé lesz ez a hely és hogy örökre sötétséggel borítja be a világot, és ezt a célt szánta gyermekének is.-fejezte be a hosszúra nyúlt mesét.

-Szóval én Blyte rokona vagyok?-kérdeztem vissza.

-Igen, és az a feladatod , hogy meg véd ezt a helyet.-mondta.

-Na jól van szóval anyunak is ez volt a feladata és ezért a célélt halt meg.-mondtam.

-Igen.-válaszolta.
Nem tudtam mit csinálni. Néhány ádáz könnycsepp megszökött.

-Héj nem fogom engedni, hogy bármi bajod legyen.-fogta meg a kezem Daniel.-Ígérem.-mondat és meg szorította a kezem.

Az arcomat felé fordítottam és mélyen a szemébe néztem. Aztán csak meg csókoltam. Daniel nem nagyon elcenkezett, bár miért is elellenkezett volna. Ajkunk puhán ért egymáshoz és én teljesen elolvadtam. Karomat a nyaka köré fontam és átmásztam az ágyra mellé. Ő meg a hajamba túrt. Hirtelen köhintést hatolunk és gyorsan szétrebbentünk. Erick állt ott.

-Bocs hogy megzavartam ezt a gyors légy otott, de holnap suli és aludni akarok.-mondta.

-Öhm én megyek is. Holnap beszélünk majd. Jó éjt.-mondtam pironkodva és a dobozt magamhoz véve ki mentem a szobájukba egyenesen a sajátomba. Ma nem vesződtem a zuhanyzással csak bevágtam magam az ágyba és elaludtam.

Huh remélem tetszik ez a rész. Ahogy látom elég hosszú lett. Még nem tom hogy mikor lesz az új rész de minden esettre sietek vele és a mostani kérdéseim:

~1.Ki a kedvencetek?( Ha Tessa akkor írjatok még egyett) 

~2.Hogy tetszik eddig a történet?

Ölel titeket:
~RAPOSA~

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Huh, hát... Azta... Rengeteg minden történt, alig bírtam felfogni. Nagyon jó lett ez a rész.
    Na, és a kérdésekre válaszolva: Tessa a kedvencem, emellett talán Eric, vagy Aaron. Viszont ebben a részben nagyon szimpatikus volt Daniel, ahogy kezelte a helyzetet, hogy nyugodt maradt és hogy kedves volt Tessaval.
    A történet pedig tetszik. Érdekes, fordulatos és érzem, hogy most jönnek majd a még izgalmasabb részek. Fogadni mernék, hogy Elinor, vagy akár egy rokona fel fog még tűnni valamilyen úton módon. Azon se lepődnék meg, ha egy embere beépült közéjük, akár a legközelebbi bizalmas is, mert hát ilyenek ezek. :D Remélem Tessa fel lesz készülve. Aztán nehogy meghaljon. Akkor tuti mérges lennék arra aki megölte. Sok sikert nekik, ahogy neked is az íráshoz. Várom a következő fejezetet. :)
    Ölel: Elena

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Szia!
      Nagyon nagyon nagyon nagyon ja és nagyon örülök, hogy tetszik.
      Igen még csak most jön majd a java.
      (Lesz még meg lepetés bőven.)
      :)
      ( én is várom a te blogod következő részét.)

      Törlés
    2. Már várom és köszönöm hamarosan fenn lesz :)

      Törlés
  2. Borzasztóan imádtam ezt a részt és a kedvencem Daniel.

    Folytasd amint tudod! ;)

    VálaszTörlés